„Íme, elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat.” (Mk.1/2.)
Egy villanásra megmutatta arcát a tél, ízelítőt kaptunk hóból, ónos- és fagyott esőből egyaránt. Mindezt szinte pillanatok alatt. Közben a koronavírussal kapcsolatos kiszolgáltatottságunk nőtön nő. Valójában egymás kezében vagyunk. Időről-időre botrányok is felütik a fejüket. A fent és lent egyik pillanatról a másikra megtapasztalható. Mindez újfent megerősíti bennünk, hogy csetlő-botló, esetleges létezők vagyunk. „Ma neked, holnap nekem” – szól a népi bölcsesség, ezért aztán kár is egymásra mutogatni. A rendszeres és reális önvizsgálat mellett, sokkal nagyobb alázatra lenne szüksége az embernek…
            „Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíjját” - mondta magáról alázatosan Keresztelő János, miközben a legnagyobb dolgot tette: a bűnbánat vizével keresztelte és Jézushoz vezette az embereket. (Mk.1/7.)
Lassan atomjaira hulló világunkban, ahol a gyűlölet robbant hidakat és falakat emel az önzés – sokak életét megnyomorítva ezzel – napról-napra elvérzik a szeretet. Jóllehet utak, korszerű autópályák, hegyek gyomrát átfúró alagutak vagy éppen völgyhidak épülnek – a megbékélés és egyetértés útján mégsem jutunk egyről a kettőre. Így egyáltalán nem meglepő, ha karácsony előtti készületünk második hetének jelszava ismét az útépítés. Ám nem csupán lelkünk tövises, bozótokkal benőtt őserdejében kellene csapásokat vágnunk, de rögtön utána utakat kellene építenünk egymás felé is.
Életünk súlyos tapasztalata, hogy mindenre nem tudunk felkészülni, mert bizony „ad hoc” is történnek velünk események. Az igazán fontos dolgokra azonban tudatosan, cselekvő módon és felelősséggel készül az ember! Márk evangélista könyvének mindjárt az első soraiban – amikor Keresztelő János tanúságáról ír – rögtön az ószövetségi nagy próféta jövendölését idézi. Ugyanis a prófécia szerint is Keresztelő János küldetése volt, hogy utat építsen a Messiásnak.
„Ébredj ember, mély álmodból. Megszabadulsz rabságodból” – szól advent egyik szép templomi éneke. Fásult-szürke, rosszálmú éjszakánk hideg csöndjébe Keresztelő Szent János ébresztőt kiált, önvizsgáltra indít és programot ad: készítsük elő az Úr útját…