„Megjelent egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.” (Jn.1/6.)
Fogynak a napok. Adventi koszorúnk harmadik gyertyája is lángol. A fénykoszorú is egyre vastagabb körülötte a hajnali templomi csöndben. A meg-megrebbenő lángok sok mindent eszünkbe juttatnak. Talán éppen így rebben meg a lélek is a lélegeztető gép monoton kattogása közben, mialatt fáradhatatlan kezek és karikás szemek őrzik az öntudatlan álmot…
Úton vagyunk mi is, ők is. A kiszolgáltatottak éppúgy, mint a (ki)szolgálók. Rendkívüli és nehéz úrjöveti időt élünk. Nem a számonkérések és a gyöngejellemű revánsok időszaka ez. Most egymást hordozzuk. Könnyel és verejtékkel keverednek az angyalporos álmok, s hisszük, végül valamennyien eljutunk Betlehembe.
Utunkat jelek kísérik. Ilyen „jel-ember” volt Keresztelő János. Bár személyét sokan azonosították a Messiással vagy Illéssel, mégsem szállt fejébe a dicsőség. Pontosan tudta, hogy mi a küldetése, hogy hol a helye. Keresztelő Szent János tanúságtevése megelőzte Jézusét. János küldetésének fontosságát és örömét a régi lakodalmak egyik főszereplőjének, a vőlegény barátjának öröméhez hasonlította, akinek tiszte volt, hogy bemutassa a menyasszonyt a vőlegénynek, hogy egymásnak adja azokat, akik összetartoznak (Vö. Jn.3/29-30.). Isten Fiának előhírnöke hűen teljesítette feladatát, s aki hallgatott/hallgat szavára, annak ugyancsak örömteljes volt/lesz a Jézussal való találkozás.
Ha igaz lélekkel, kegyelemmel teljesen szeretnénk az Üdvözítő születésének ünnepét megülni, elengedhetetlen, hogy feltegyük magunknak a kérdéseket: Vajon miről tanúskodik életünk? Képesek vagyunk-e tanúságot téve a világosságról, fényt vinni mások életébe? Tudunk-e - legalább advent lélekfényesítő időszakában - örömre okot adni, vagy csak szomorúság és bánat nő utánunk, amerre járunk?
 A harmadik gyertya lángja figyelmeztet: ha eddig elmulasztottuk volna, jobbítsuk meg önmagunkat, hogy méltókká válhassunk „adventi küldetésünkhöz”. Most még van idő...
Az adventi ember kicsit maga is jellé, üzenetközvetítővé, azaz hírnökké válik.
Jóllehet, mi magunk sem mindig értjük az üzenetet, de őszinte és tiszta törekvéseinket a beteljesülés kegyelmével ajándékozza meg az Úr…