„Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk.1/37.)

Amikor az adventi idő betelt, s a képzeletbeli adventi koszorún már mind a négy gyertya lángolt, Isten elküldte angyalát Názáretbe. A názáreti fiatal leány, Mária Istenre hagyatkozása lett a mi üdvösségünk alapja. Isten kegyelme nem hozott számára rögtön földi boldogságot. Elsőként szülei, majd a jegyese, József szomorú értetlenségével kellett szembesülnie, aztán sokáig követték még az utcán rosszalló tekintetek. (Nem értették, hogyan lehet a váratlan áldott állapot Isten kegyelme.) S mire minden „tisztázódott”, jött az újabb próba: a szülés előtt néhány nappal a hosszú út, majd a betlehemi hajléktalanság - s ez még csak a kezdet volt...
Bizalomtól, hittől, szeretettől kellene mindjobban fényesednie az adventi szívnek. De vajon fénylik-e a mi lelkünk? Merünk-e hinni, bízni? Lassan betelnek várakozásunk napjai, de ahelyett, hogy az öröm teljesedne be életünkben, egyre inkább a fáradság érzése uralkodik el rajtunk. Az ajándékvásárlás koloncával járjuk a forgatagot, kapkodunk az ünnep előtti utolsó napokban is. Így aligha lesz lehetőségünk, hogy megtapasztalhassuk az Istenre hagyatkozás örömét, a fényesedő lélek derűjét…
Fogy az idő. Karácsony „vészesen” közel. Csupán néhány nap áll rendelkezésére annak, aki még nem tette volna, hogy „felkészüljön” az ünnepre. Nem sokkal könnyebben lehet parkolóhelyet találni a nagy bevásárlóközpontok közelében, mint egy évvel korábban. Koronavírus ide, járvány oda, „rendesen” lecsupaszodnak a hipermarketek polcai az utolsó hétre. Hiába, a fogyasztás kényszere alól ilyenkor sem tud kibújni az ember...
E napok meghittségét eltapossa a lökdösődő embertömeg, ami a bevásárlóközpontok távolkeleti árukészletétől várja saját kreativitásának felébredését. Sok ember életében az ajándékvásárlásnak/készítésnek örömét már régóta a bosszúság váltotta fel. Elkopott mögüle a szeretet, az értékét pedig a vásárláskor kifizetett összeg határozza meg.
Hol van Mária boldogságának adventi visszatükröződése? Hová tűnt a földről az a bizalom, amely a keresztúton is folyton ott lüktetett anyai szívében. Aki képes nyitott szívvel, szeretetben, Istenben bízva várni, azt hite megtartja még a legsötétebb napokon is.
Istennek semmi sem lehetetlen! Legyen előttünk a példa Mária! Hagyatkozzunk a kegyelemre, s próbáljuk meg oly módon kiemelni a hétköznapok közül az ünnepet, hogy az képes legyen bennünket is magával ragadni, lehetőleg maradandó módon...