„Ki vagy te?” (Jn.1/19.)
Természetes igénye az embernek a tisztánlátás. Mert tudnunk kell, hogy jó úton járunk-e, illetve van-e értelme hinni, bízni, kitartani, várni. Minden bizonnyal így voltak ezzel azok a jó szándékú zsidók is, akik papokat küldtek Keresztelő Jánoshoz, hogy tudakozódjanak a személye felől, mert többen úgy vélték, hogy ő a visszatérő Illés próféta, vagy egyenesen maga a Messiás. Ő azonban kertelés nélkül megvallotta, hogy egyik sem, illetve ő a „pusztába kiáltónak” a szava, aki csak vízzel keresztel és arra sem méltó, hogy a Messiás saruszíját megoldja… Vö.: (Jn.1/19-28.) Később, akik megfontolták és elfogadták a próféta szavait - megtapasztalva a csodákat, látva a különböző jeleket -, maguk is ráismerhettek a Megváltóra…
            Életünk útkanyarulataiban és hullámvölgyeiben egyaránt érdemes megfontolni, hogy jó úton járunk-e? Igazán arra várunk-e, akinek el kell jönnie? Vagy csupán a saját elképzelésünket vetítjük magunk elé? Milyen jelek kísérik a mi adventünket? A sötétszürke reggelek és az egyre korábban jövő ólmos alkonyok keretezte kurta napokon, meglátom-e a lelkemben növekedni vágyó fényt? Bennem és körülöttem születik-e valami jó?
            „Ki vagy te?” – teszi fel a kérdést az Istenét kereső ember. És kinek tartom én Jézust? Az őszinte válasz csendes, kevés szóból áll, visszavonhatatlan és életre szól...
            Istentől folyton esélyt kapunk. Teret és lehetőséget a növekedésre. Ezért egyetlen gyertya fénye is elegendő lehet, hogy meglássuk a helyes irányt. A lágyan hulló pelyhek pillanatok alatt ünneplőbe öltöztetik a világot. Fekete és fehér között ugyan éles a kontraszt, de hamar elmosódik, míg végül eltűnik. A tisztaság győzedelmeskedik! A teremtett világ példát, s reményt ad. „Boldog, aki nem botránkozik meg” - tanul a jelekből és kitart.
Idei, rövidre sikeredett Adventi várakozásunknak több mint a felén túl vagyunk. Koszorúnk harmadik gyertyája is lángra lobban. Fontos jelzés ez, különösen akkor, ha esetleg sorsot fordító reménykedésben van az ember. Még nem késett el sehonnan, még mindenre van idő…