„Vegyétek a Szentlelket!” (Jn.20/22.)
A kemény, zöld gömböcskék évszázadok óta ugyanúgy ringatóznak a szélben, s ugyanúgy bomolnak fodros-lángoló virágkelyhekké, ha eljön az ideje. A színes, gyakran illatos növény frissessége, üdesége a lélek megújulását, a kert kiteljesedését jelképezi. Lám, a természet törvényszerűségeit nem tudja megtörni semmilyen vírus. Törékenységével időről-időre csak az ember szembesül. Akár Mózes csipkebokra a pusztában, úgy „lángolnak” a pünkösdi szélben ringatózó piros-lila rózsafejek. Mert ilyenkor mindig fúj a szél, eszünkbe juttatva a Lélek kiáradásának ünnepét és erejét. „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy” – mondta Jézus Nikodémusnak, a jó szándékú idős farizeusnak. (Jn.3/8.) S talán bizonyosságunk is ebben tudna gyökeret verni, ugyanis a kegyelem bárhol és bármikor utolérheti az embert. Így aztán a mi – időnként – porosnak, szürkének, sebzettnek, fájdalmasnak, elárultnak és elárvultnak gondolt kis életünket is betöltheti Lelkének erejével az Isten…
            A pünkösdi csoda élteti az éppen születésnapját ünneplő Egyházat is. Azt a tüzet, melyet – ígéretét betartva - ötven nappal mennybemenetele után küldött Jézus, azóta sem tudták kioltani a történelem mégoly sötét viharai sem. Eszmék jöttek, mentek, hiába üldözték a híveket, mindig voltak olyan lánglelkű emberek, akikben isten- és emberszeretet egyaránt lobogott, tanúságtevésük pedig másokat is magával ragadott…
            Ma ismét – ahogy azóta szinte folyamatosan - szenved a világ. Elsősorban a szeretetlenség sebeitől vérzik. A legvégsőkig kitartó, önmagát is feláldozó isteni szeretet pedig akár gúny tárgya is lehet. A balsors közelebb hozza egymáshoz az embereket – tartja a mondás, de tudomásul kell vennünk, mindig lesznek szívek, amelyek zárva maradnak, és semmilyen szükség nem lesz képes megtörni önteltségük erejét, hogy fölébreszthesse bennük a szolidaritás, megértés és békesség lelkületét…
            „Vegyétek a Szentlelket!” – üzeni a zúgó széllel pünkösd ünnepén ma is a Feltámadott.
Jöjj, pünkösdi szél, járd át életünk legbensőbb zugait. Hozz frissességet! Isten Lelke, tüzes lobogásoddal égesd ki belőlünk a betegséget, önzést, gyűlölködést, viszályt tejesztő kór alattomos vírusait. Önts szívünkbe bátorságot, hogy legyen erőnk megtenni a jót. Ajkunkon mindenkor legyen igaz és őszinte a szó, hogy ne csak értsük, de meg is értsük egymást. Add békességed lelkét, hogy a kiengesztelődött szív szeretetével járhassuk életünk útjait…