„Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget,
mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik.”(Jn.3/19.)
Egyszer minden embernek szembesülnie kell tettei következményeivel. Igazán fontos pillanat lesz, hiszen akkor fog eldőlni, képes-e fordítani a sorsán, vagy végkép elnémul a lelkiismerete. A sötét szobában megtalálja-e a villanykapcsolót, szélesre tárja-e az ablakot, hogy beengedje a világosságot. Ha nem így cselekszik, végleg sötétségben marad…
A naponta történő szörnyűségek, melyek ma már a Föld egyetlen államát sem kímélik, könyörtelenül figyelmeztetnek: még nem ért véget a „lélek éjszakája”. A reményeink szerint, távozóban lévő járványhullám viszont egyértelműen jelzi, új fejezetet kell nyitni az emberiség történetében. Az egyre süllyedő morális igényszintből pedig egyenesen következik, sürgősen meg kell állítani a módszeresen táplált lélekmérgezőfolyamatokat. Tény, hogy sokan már olyannyira hozzászoktak ehhez a „virtuális” sötétséghez, hogy egyenesen bántaná a szemüket és inkább eltakarják, ha nagyritkán mégiscsak felragyogna felettük a Lélek tiszta napsugara…
A „könyörtelen ítéletet” tulajdonképpen mindenki – már evilági életében – saját magára mondja ki. Hiszen mindenkinek van/lenne „takargatnivalója”, ám a teljes napfényben nehéz árnyékba húzódni és lehetetlen retusálni az éles kontrasztokat, így aztán – gondosan elkerülve a szembesülést, a „nyilvánvalóságot” – annak ellenére, hogy lenne rá lehetőség – inkább a sötétséget választják nagyon sokan… (Vö.Jn.3/19-21.)
Ebben a felemás állapotban fuldoklik a világ. Így születnek – titokban – nemtelen, akár nemzetek sorsát megpecsételő paktumok, a közösség érdekeit gyakran figyelmen kívül hagyó megállapodások.  Mindenki arra gondol, mi lesz, ha a reflektorfény egyszer csak ráirányul. A kérdés így is megfogalmazható: kéz kezet mos, vagy egyik dominó dönti a másikat… Egymás kezében vagyunk, s bizony nehéz kitörni a – sokszor kényelmes – megszokásból. Jézus evangélium bátorítani, erősíteni akar, hogy ne féljünk önmagunktól!Pünkösd után, a Lélek erejével válasszuk a megújulás lehetőségét, hiszen „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn.3/17.)