Mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a dolgokat, s valahol ez így emberi és természetes. Saját magával elfogult, míg másokkal szemben meglehetősen kritikusan gondolkodik. Nem árt azonban időnként mások szemszögéből is szemügyre venni ugyanazt, különbön könnyen öncélúvá vagy „praktikussá” válhatnak döntéseink és állásfoglalásaink. A közösségi élet egyik alapeleme, hogy figyelembe veszünk másokat. Ugyanis az ember rendeltetése szerint, nem csak „szociális”, hanem „szolidáris” létező is…
Istentől is elvárnánk, hogy velünk szemben legyen mindig elnéző, méltányos, viszont ellenfeleinkkel kapcsolatban ne csak igazságosan, hanem könyörtelenül lépjen fel. Az Úr azonban egészen más logika szerint gondolkodik. Erről szól a Máté-evangélium jézusi példázata. A gazda kora reggel kiment a piacra, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. Miután megegyezett napi egy dénárba velük, dolgozni küldte őket. Napközben valahányszor elment a piac mellett, mindannyiszor így tett. Mikor pedig késő délután ismét arra járt, megszánta az egész nap tétlenül ácsorgókat: őket is felvette hasonló feltételekkel. Este aztán mindegyik emberének egyforma bért, azaz egy-egy dénárt adott. Ennek láttán az először felfogadott munkások zúgolódni kezdtek: „Ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.” „Barátom – felelte egyiküknek – nem vagyok veled igazságtalan. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.” (Vö.Mt.20/1-16.)
            Első hallásra talán fülsértően igazságtalannak tűnhet a fenti tanítás. De gondoljunk csak bele: melyik ember élete telik nyugalmasabban? Annak, aki már gyermekként megtapasztalta az istenszeretet megtartó erejét és bizonysággal a szívében él vagy az, aki mindezek híján, esetleg zsákutcák sötét mélyén imbolygott, míg végül meglett emberként a helyes útra talált? Szeret az Isten, még a „legutolsókat” is képes magához ölelni. Ne nézzük rossz szemmel jóságát, egyikünk sem tudhatja biztosan, hogyan alakul sorsa: lehet, hogy éppen az az utolsó hely lesz végső menedékünk…