„Ő fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.” (Mt.2/21.)
Isten eredeti elgondolása, hogy minden ember családban szülessen, ott növekedjen fel, hogy aztán majd maga is családot alapíthasson. Azonban ez mégsem adatik meg mindenkinek. Fájdalmas sebe az emberiségnek, hogy főként a modern, úgynevezett jóléti társadalmakban nő a csonka családban vagy család nélkül felnövekvő gyermekek száma, ezért a karácsonyt követő vasárnap az egyház a Szentcsalád „ikonját” emeli a magasba. A boldogságos Istenanya Mária, József és a gyermek Jézus erőt adó egységét, szeretetét állítja követendő példaként elénk. Azt az egységet és szeretetet, amit semmilyen sötét szándék nem tudott kikezdeni, pedig még meg sem született a Gyermek, már elkezdődött a kemény próbák sora.
A hűség próbája, a szülés előtti viszontagságos út Betlehembe, a hajléktalanság kiszolgáltatottsága. Aztán a menekülés Egyiptomba Heródes király haragja elől. Nem fásultak el és nem fáradtak bele. Mindig maradt erő az újrakezdésre. Így tudott az angyali üzenet után gondoskodni József az egyiptomi „száműzetésből” való visszatérésről is, hogy végül Názáretben otthonra találjanak. (Vö.Mt.2/19-23.) Az evangéliumok tanúsága szerint, a sok viszontagság nem meggyengítette hármójuk egységét, szeretetét, hanem megerősítette, még szorosabbra fűzte azt…
            Széthulló családok kora a miénk. Az ideje korán meghozott rossz döntések következményeiként sebzett lelkű szülők és gyermekek kora. De hála Istennek, sok-sok szép példát is láthatunk.
            A hitnek és a jövőnek egyaránt bölcsője a család. Ott dől el minden. Ha a családokban rend van: istenfélelem, szeretet, becsület és tisztesség uralkodik, akkor a társadalomban is rend, nyugalom és békesség van. Leginkább mindezt az erkölcs szóval lehetne kifejezni. Ha a család a társadalom perifériájára sodródik, vagy ha beférkőzik szentélyébe a fogyasztásközpontú, hagyományos kötelékeket elszakító liberális szabadosság, akkor lényegében roppan meg, s megrendül az az összetartó erő, mely társadalmat (is) építhetné...
            Okulva véssük szívünkbe mi is a múlt eseményeit, hogy alkalmas időben ezek tükrében tudjunk dönteni…