„Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” Lk.2/52b.
A Lukács-evangéliumból tudjuk, hogy a gyermek Jézus szüleivel együtt évről évre elzarándokolt Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre. Mindig nagyobb közösségben keltek útra Názáretből, azaz a csoporton belül külön a férfiak, az asszonyok és külön a gyermekek. Így történhetett, hogy a tizenkét éves Jézus hazafelé a názáreti zarándokmenetből „elveszett”. Már egy napi járásra voltak a várostól, amikor szülei észrevették, hogy nincs a gyermekek csoportjában. Azonnal visszaindultak Jeruzsálembe, ahol csak három nappal később akadtak rá, a templomban a tanítók között, akik „nem győztek álmélkodni értelmességén”. Mária szelíden megfedte, majd együtt hazatértek és attól kezdve mindenben engedelmeskedett nekik. (Vö. Lk.2/41-52.)
A karácsonyt követő vasárnapon a katolikus egyház a Szent Család példáját emeli hívei elé. Máriát és Józsefet, bár külön-külön biztos egzisztenciával rendelkeztek, éppen összekerülésük idején érték – mind lelkileg, mind fizikailag – a legnagyobb megpróbáltatások. Olyannyira, hogy éppen – ami egy család életében a legszentebb – gyermekük születésének idejére kellett a hajléktalanság terhét is vállaikra venni. Az öröm épphogy feledtette velük a nehéz körülményeket, amikor a gyermekgyilkos Heródes elől voltak kénytelenek menekülni… A kemény próbák azonban nem szétzilálták, hanem éppen ellenkezőleg, még szorosabbra fűzték a családi kötelékeket.
Mindannyian családból jövünk és (saját) család felé tartunk, illetve benne élünk. Életre szóló élményeink, eszmélődéseink helye, menedékünk, erősségünk – ahová jó visszatérni, hazatérni… Isten nem véletlenül választotta megtestesülésének bölcsőjéül éppen a családot.
Áldozatvállalás, kegyelem, kölcsönös megértés, kiengesztelődésre való nyitottság nélkül egyetlen emberi közösség, így a család sem működik. De ne legyünk álszentek, előfordulhat, hogy a jószándék és törekvés ellenére sem sikerül megvalósítani azt a harmóniát, amiről ifjan álmodik az ember. Boldogság helyett a boldogtalanság verhet tanyát ott, ahol két ember egymásból nem a pozitív dolgokat, hanem a negatívumokat hozza elő. Sajátos sorsok és sajnos mindennapi élethelyzetek szolgáltatnak bőséges példát…
Ahhoz, hogy a gyermekek növekedhessenek bölcsességben, korban kedvességben Isten és az emberek előtt, szerető szülőkre van szükségük, mely legtökéletesebben a családban tud megvalósulni...