„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk.3/22.)
Jézus működésének kezdetén elment Keresztelő Szent Jánoshoz és a Jordán folyó partján kérte a bűnbánat jelét, a vízkeresztséget. Nagyon sokan tettek így abban az időben, ezért a sorban várakozó – akkor még – ismeretlen férfi nem keltett feltűnést. A vízbemerítést követően azonban a jelenlévők Jánossal együtt lehetek tanúi,amint az ég megnyílt és a Lélek galamb képében Jézusra ereszkedett, miközben szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Vö. Lk.3/15-22.)
Jézus beteljesítette a jánosi keresztséget, hiszen míg ez utóbbi a bűnbánat kifejezésére szolgált, addig a jézusi a bűnbocsánat és a kegyelmi-lelki újjászületés lehetőségével ajándékozza meg az embert. Attól kezdve a keresztség (ha az szabályosan és az egyház szándéka szerint történik) Krisztushoz hasonlóvá, azaz Isten gyermekévé teszi az embert. Emberi méltóságunk múlik azon, hogy mihez kezdünk ezzel a kegyelemmel…
Sokan sokféle módon értelmezik a kereszténységet és tekintenek saját keresztségükre. Tőlünk távolabb sokak számára komoly, számunkra felfoghatatlan áldozatokkal járkeresztény identitásuk megőrzése. Míg ők naponta életüket is kockára téve válnak üldözött földönfutókká- mert megvallják hitüket és nyomorult élethelyzetünkben is kitartanak -, addig a nyugati „jóléti világ” szellemet-lelket nyomorító luxusába süppedve, kényszermentesen mond le hitéről és szakítja el keresztény gyökereit… Ez a nihillista önfeladás olyan vákuumot teremt, mely szükségszerűen vonzza be a más kultúrájú, más vallású fanatikus tömegeket…
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe saját keresztségünkkel és kereszténységünkkel is szembesít. Mert túlzás nélkül állíthatjuk, olyan időket élünk, amikor saját sorsunkon, kiállásunkon múlik nemzetünk és Európa jövője is…
Újra és újra megerősítést kapunk, fontosak vagyunk az Isten számára. (Bár gondjaink súlya alatt nem mindig érezzük.) Mégis, ez a szeretet állandó és feltétel nélküli. Hitünk megvallásában, napi tanúságtevéseink során – különösen, amikor az igazságtalanság érzete dúl bennünk – adjon erőt számunkra az üldözött keresztények példája. A kegyelmes szeretet nap mint nap utoléri az embert. Isten szeretett gyermekei vagyunk, de vajon kedve telik-e bennünk…