„Tegyétek, amit mond.” (Jn.2/6.)
A kánai menyegzőn történt Jézus első csodája, amikor szavára a víz borrá változott. Történt ugyanis, hogy a lakodalmi mulatság közben elfogyott a bor. Mielőtt a násznép megtudhatta volna, Mária közbenjárt fiánál, hogy a botrányt és a szégyent elkerülhesse a két család. (Vö. Jn.2/1-12.) Az ifjú pár számára minden bizonnyal örökre emlékezetes maradt ez a segítség, mellyel tulajdonképpen a közös életük indult. Megtapasztalhatták, Jézus több mint egy segítőkész rokon vagy hűséges barát. Ezt mutatta, s mutatja meg a reménytelen helyzetben megnyilvánuló csoda.
            Valószínűleg nem véletlen, hogy az első jézusi csoda épp egy meghatározó családi eseményen történt. Ha ugyanis beengedjük őt életünkbe, a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben történhet meg nálunk is a csoda. Ezt persze „kikövetelni” nem lehet, ehhez az első lépést úgy tehetjük meg – miként az evangéliumi ifjú pár -, hogy meghívjuk életünkbe. Csak Jézus folyamatos jelenléte biztosíthatja a váratlan helyzetekben megmutatkozó isteni segítséget.
            Mit is mondott Mária – Jézusra mutatva – a szolgáknak mielőtt vízzel feltöltötték volna a boros kőkorsókat? „Tegyétek, amit mond!”
            Annyi minden butaságot elkövetünk, annyi kísértésnek, ösztönös késztetésnek engedelmeskedünk; érdekes, az isteni parancsoktól, a lélek indíttatásaitól sokszor ódzkodunk. Ám életünk mélypontjain a kísértő kajánul vigyorogva magunkra hagy, az inkább ösztöneinkre, semmint szívünkre-értelmünkre ható rózsaszínű világot festő, agymosó reklámok giccses fényei kialszanak. Nem marad semmi. Nos, milyen jól jöhet, ha asztalunknál, betegágyunknál, családi válsághelyzetekben ott van Jézus is és a segítségünkre siet; mert jóval korábban – amikor még minden fényes volt körülöttünk – meghívtuk őt.
            A kánai menyegző csodája különösen is két dologra hívja fel a figyelmünket: Mária közbenjáró szeretetére és Jézusnak a mindennapi élet eseményeiben való jelenlétére. Mert Jézus ma is – változatlanul - jelen van, a probléma az, hogy nem – vagy legalábbis nagyon ritkán – hallgatunk rá. Mintha a krisztusi eszméktől tudatosan fordult volna el a világ. Mária aggódó és közbenjáró szeretetével viszont igyekszik újra és újra Jézusra irányítani a figyelmünket...