„Az Úr lelke rajtam: ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” (Lk.4/18.)
Nyilvános működésének kezdetén Jézus visszatért gyermekéveinek helyszínére, Názáretbe. Szombaton elment a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Izajás könyve volt soron, ahol ezttalálta: „Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk.4/14-19.)
Izajás próféta többszáz éves jövendölései teljesedtek be azon a napon. Azok számára pedig, akik nem sokkal előtte jelen voltak Jézus Jordán parti megkeresztelkedésekor,a Lélek kiáradására való utalás is nyilvánvalóvá vált. Ezért leghitelesebben az ő szájából hangozhattak el a próféta szavai. Aztán mindezt messiási küldetése során, napról-napra tette kézzel fogható valósággá…
Isten kegyelmes szeretetével fordul az ember felé, melyet megannyi hűtlenségünk ellenére sem von vissza. Az igazi örömhír számunkra Krisztusban érkezett el. A szívünk-lelkünk szeretetlenség okozta sebeit csak Ő gyógyíthatja. Csak Ő lehet rossz szokásaink (függőségeink), gúzsba kötöttségének feloldója, lelki szemeink nyitogatója, önmarcangoló szorongásaink eloszlatója… - mert benne az isteni irgalom is testet ölt és így nyer értelmet minden jóra törekvő újrakezdés lehetősége.
Nagy-nagy alázattal kell megtanulnunk és elfogadnunk, hogy a „világ nyomorát” nem tudjuk a vállunkra venni, sőt, még a közvetlen környezetünkben sem vagyunk képesek minden problémát megoldani. Viszont ma is érvényes aranyszabályként szól a régi intelem: „Ha a bajokon segíteni mindig nem is tudsz, de szánt szándékkal rosszat soha nem tegyél senkivel!”
A Jézus nyomában járó ember is lehet mások örömére, szavai, cselekedetei jelenthetnek gyógyírt a megtört szívű embernek, lehetünk mások számára a kiút első lépései…
De vajon miről tanúskodik életem? Jobb-e bárkinek is pusztán azért, mert a közelemben van? Ne feledjük, ahhoz, hogy másokat megörvendeztessünk, szíveket simogathassunk…,előbb be kell befogadni szívünkbe azt a szeretetet, amellyel Isten ajándékozott meg bennünket…