„Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk.12/15.)
            A többre vágyas munkál valamennyiünk szíve mélyén, amit – sorsunk különböző szakaszaiban - különböző mértékben hagyunk eluralkodni az életünkön. Teremtő Istenünk ezzel biztosította számunkra a fejlődés és a megújulás lehetőségét. Egészre törekvésünk során kerülünk közelebb kitűzött céljainkhoz, tapasztalhatjuk meg a harmóniát másokkal és önmagunkkal, tölt el bennünket a boldogság érzése. Az emberek egy részénél azonban ez a vágy kimerül az anyagiakra törekvés igényében. Többen loholnak a fogyasztói társadalom diktálta irányba egyre gyorsabb tempóban. Divatos, menő autó, luxuslakás, márkás ruhák, elektromos „kütyük” … lehetőleg méregdrága változatban  keltik a(z) (meg)elégedettség furcsa illúzióját…
            „Ferenc, Ferenc, mit használ neked, ha az egész világot meg is nyered, de a lelked kárt szenved” – hűtötte le egykor nagyravágyó fiatal társát – a későbbi Xavéri Szent Ferencet - Loyolai Szent Ignác. De az irodalom terültéről példának hozhatjuk akár Moliere örökbecsű darabját, a Fösvényt is. A szerzés bűvkörében élő – észre sem veszi függőségét – előbb-utóbb megterheli a környezetét és céljainak megfelelően, praktikus szempontok alapján kezdi el osztályozni embertársait. A pénzszerzési vágy könnyen tönkre teheti akár a legmeghittebbnek gondolt kapcsolatainkat is…
            Jézus példázatában egy gazdag emberről szól, akinek földjei bőséges termést hoztak. Már nem tudta hova raktározni a sok gabonát, ezért elhatározta, hogy lebontja csűreit és még nagyobbakat épít. Akkor majd elmondhatja saját magáról: „ember van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet.”  De felhangzik az Úr szava is: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?”  Jézus hozzáfűzi a történethez: „Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.” (Vö.Lk.12/16-21.)
            Nem a (vagyon)szerzés miatt születik az ember. Az anyagi javak csupán eszközök, melyek lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy életünk során lelkiekben, szellemiekben gazdagítsuk saját magunkat és mindazokat, akikhez sorsunk rendeltetett. Miközben törekszünk a teljeség és boldogság felé, mindezeket meg is kellene tapasztalnunk. Ugyanis csak így lehet igazán emberi - minden nehézsége ellenére -, értékekben bővelkedő, örök folytatásra érdemes, boldog életünk…