Nem véletlen, hogy Jézus „parancsba adta” a szeretetet, s ezt kívánta követői ismertetőjeléül is: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Vö.Jn.3/31-35.). Ezért nem ismerheti a kereszténység a fanatizmust és az erőszakot. Amely közösségben ez a kettő jelen van, az emelheti bármilyen magasra is a keresztet, Jézushoz és a keresztény eszmeiséghez semmi köze sincs. Tagjai nem Krisztust követik, hamis, tévutakon járnak és másokat is megtévesztenek…
Talán ennyire tisztán egyetlen más vallásban sincs jelen a szeretetet, mint éppen a kereszténységben. (Ez sajnos nem jelenti azt, hogy minden keresztény mindig „tökéletes” és szeretetre méltó.) Az ösztönök kiélésre, a gátlások feloldására buzdító korszellem bizony könnyen bedarálhatja az embert, vagy az ellenkező végletbe esik, azaz beleragad a giccses-szirupos szeretetmasszába, aminek szintén semmi köze nincs a krisztusi tanításhoz. Így aztán a legtöbbször csupán önzésünk tárgyát látjuk a másikban, s nem az istenképmás felebarátot. Be kell ismernünk: nem tudunk helyesen szeretni. Szeretetlenségünk miatt kínlódik körülöttünk a világ. Folyton sebeket ejtünk egymáson és magunkon. Gyűlölünk, árkot ásunk, széthúzunk. A megoldásnak még a közelében sem járunk, csak a parttalan éhség nő bennünk – a szeretet éhsége...
Hogyan kell helyesen szeretni? Ki taníthat meg rá? Igazán szeretet csak Istenben van, így szeretetünk csak annyiban lehet tökéletes, amennyiben visszatükrözi az isteni szeretetet. Az emberi szeretet általában önző, mert amikor szeretünk, szinte mindig magunknak akarunk. Az önzetlen szeretettel Jézus ismertette meg a világot, melynek csúcspontja (és forrása) a keresztáldozat.
A szeretet parancsa minden más parancsot felülír és megelőz. Ha igazán szívből fakad, nem méricskél és képes legyőzni a makacs racionalitást. Míg az ószövetségi törvény az „adok-kapok” elvén működött és kínos szigorúsággal a betűszerinti értelmezést követte, addig Jézus mindent az egész szellemében – az ember üdvösségét szem előtt tartva -, a szeretet „szemüvegén” keresztül nézett. Szerette volna, ha mi is ennek szellemében cselekszünk és így látjuk egymást…
