„…mindnyájan ettek és jóllaktak…” (Lk.9/17.)


A katolikus egyház holnap üli Úrnapját, amikor a Szent Kenyérben, azaz az Oltáriszentségben megtestesülő Úr Krisztust ünnepélyes körmenetben viszi a templom falain kívülre. A négy égtájat szimbolizáló, zöld ágakból készített sátornál esdi a hívő nép az értünk önmagát feláldozó kegyelmes Isten áldását az egész teremtett világra.
Még 1209-ben történt, hogy Szent Julianna, a belga apáca különös kinyilatkoztatásnak volt részese. Imádság közben látomása volt a csodálatos fényben tündöklő Holdról, amelyből azonban egy darabka hiányzott. A fénylő Hold az egyházi évet jelentette, amelyben megváltásunk eseményeit ünnepeljük. Egyházi évünk azonban mégsem volt teljes, mert hiányzott belőle az Oltáriszentség ünnepe. A látomásban az is kifejeződött, hogy ez az ünnep a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök legyen. Julianna csak több évtized elteltével merte elmondani különös látomását gyóntatójának, aki ezt közölte püspökével is. A püspök néhány év múlva IV. Orbán néven a pápai trónra került, az ünnep bevezetését azonban halogatta.1264. július 19-én éppen Orvietóban nyaralt, amikor a közeli Bolsena városában szentmise közben, az ostya a pap kezében átváltoztatás alatt vérezni kezdett. A csoda hatására a pápa az Úrnapja megünneplését az egész egyházban elrendelte. 
Bár sokan megkérdőjelezik a Krisztusi Kenyér természetfölötti, szentségi jellegét – sőt, tiszteletét egyenesen bálványimádásnak titulálják -, ennek ellenére a történelem folyamán – egészen a legutóbbi időkig - számos csodálatos esemény kapcsolódott a búzalisztből készült hófehér ostyakoronghoz.
Úrnapjának minden ember számára van üzenete. A mindennapok helytállását csak a rendszeres szellemi-lelki táplálék biztosíthatja. Kicsit azonban nekünk is „kenyérré” kell válni, hogy egészen odaadhassuk magunkat. Ezért egyáltalán nem mellékes, hogy milyen szellemi, erkölcsi táplálékot fogyasztunk, milyenek az „étkezési szokásaink”? (De az sem mindegy, hogy a gyomorba mi kerül). A „helyes táplálkozásban” kíván társunk lenni Jézus, az „Örök Élet kenyere”. Mert a kizárólag önmagában bizakodó ember sajnos nemcsak kenyér lehet, hanem méreg is. Nemcsak életet, hanem halált is terjeszthet maga körül...
Még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is reménységet adhat számunkra a kenyérszaporítás csodája (Vö. Lk 9,10-17.): Jézus megmutatta, hogy tudja és akarja táplálni azokat, akik hitet és üdvösséget keresnek nála, neki van hatalma a kenyér és a világ dolgai felett...