„Menj és tégy hasonlóképpen.” (Lk.10/37.)
Méltányosság, irgalmasság, emberség… tulajdonképpen a felebaráti szeretet szinonimái is lehetnének. Sokszor azonban megfoghatatlan, viszonylagosnak tűnő kifejezések, melyek korszakonként világlátástól és mentalitástól függően mást és mást jelentenek. Lehet beszélni felebaráti szeretetről, de hiába, ha körülöttünk csupán a szeretetlenség mélyen szántó sebei nőnek.    Könnyű jót tenni azokkal, akiket szeretünk és viszont szeretnek minket. De az emberi élet jóval több, mint a szimpátián és antipátián alapuló kapcsolatok hálója. Ezért időnkét nem árt megvizsgálni, hol tart egyéni életútunk a fenti fogalmak viszonylatában (is)…
Egy okvetetlenkedő törvénymagyarázó kérdésére Jézus viszont kérdést tett fel. Ő válaszul a legfontosabb törvénytidézte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” A Mester erre megdicsérte és a törvény megtartására buzdította. Az viszont tovább kérdezett: „De ki az én felebarátom?” Ekkor mondta el Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló közismert példázatát. A történet lényege, hogy a rablók által kifosztott és félholtan az útszélen fekvő ember mellett ketten is részvét nélkül elmentek a választott nép fiai közül, míg végül egy – az előbbiek által származása miatt lenézett és megvetett – szamaritánusnak is arra vitt az útja, aki gondolkodás nélkül segítséget nyújtott. A sebesült sebeit kimosta, bekötözte és egy közeli vendégfogadóba vitte, s miután az ápolására pénzt adott, folytatta útját. A történet befejeztével a törvénytudónak szegeződik a kérdés: „Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” „Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így fejezte be a párbeszédet: „Menj és tégy hasonlóképpen.” (Vö.Lk.10/25-37.)
A törvénytudó kérdésével rátapintott a lényegre, ugyanis ma is a felebarát felismerése a kérdéses, hiszen az elvet sokan ismerik, de egészen sajátos módon értelmezik. A tanítás pedig egyértelmű és világos, mindig az a felebarátunk, aki éppen a segítségünkre szorul. A felebaráti szeretet nem tűri a személyválogatást! S hogy ki a felebarát, azt legkevésbé érdek vagy ismeretség határozza meg. Mindig az az embertársunk, akinek ott és akkor leginkább szüksége van a segítségünkre. Jézus valamennyiünket a szamaritánus példájának követésére buzdít. Ugyanis nem sebeket ejteni máson az igazán nagy tett, hanem a sebeket bekötözni, begyógyítani az igazán irgalmas cselekedet…