„Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse?” (Lk.14/28.)
Tudatosság, felelősség – manapság sokat hangoztatott kifejezések. Ötletszerűen, egyéni érdekek mentén, a számon kérhetőség teljes hiányában meghozott döntések tudják leginkább megkeseríteni a kisebb és nagyobb közösségek életét. Mindannyian hivatásunk, életállapotunk és beosztásunk függvényében felelünk a ránk bízottakért. Ezért aztán senki sem élhet máról holnapra! Könnyelműségre és szűklátókörűségre vallana, ha nem gondolnánk a holnaputánra. Isten azért adott értelmet és szabad akaratot az embernek, hogy reálisan fölmérhesse helyzetét, erejét és teljesítő képességét. Igaz, aki ezt az utat választja, annak keményen szembe kell mennie a közfelfogással, a reklámok és a különféle fogyasztásra ösztönző hirdetések virtuális világával…
Bizonyára jól emlékezhetünk, néhány évvel ezelőtt, milyen sokan lettek „gazdagabbak” azzal a szomorú tapasztalattal, hogy –még a jobb élet reményében is- egy rosszul megválasztott hitelkonstrukció mennyire bizonytalanná teheti a jövőt.
            Sokan építenek „tornyot” ma is közülünk, anélkül, hogy halvány esélyük lenne a befejezésre. A csonka tornyok, mint megannyi torzó magasodnak az ég felé, hirdetve az ember meggondolatlanságát, rossz melletti elköteleződését.Jézus példázatában (is) gúny és nevetség tárgya lesz az az építő, aki pénz és megfelelő költségvetés nélkül kezd munkába, csakúgy, mint az a király esélylatolgatás nélkül indul az egyértelmű túlerővel szembe. Hasonló módon, aki le nem mond mindenről, azaz valódi elköteleződés nélkül akar a Mester nyomába szegődni, nem lehet a tanítványa. (Vö. Lk. 14/28-33.)
Sorolhatnánk példákat, hogy igyekszik az ember szavakkal pótolni azt, ami híjával van benne. Tornyot építünk költségszámítás nélkül…
            Isten azonban „hitelt ad”, mindent megelőlegez a könnyelmű embernek (is). Sokan élnek a lehetőséggel. A többség azonban csak az előnyöket keresi. Sokan tettek nélkül, csupán szavaikkal igyekeznek – később már azzal sem – „törleszteni”…