„…jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnősnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk.15/7.)
Jézust sokszor érte vád amiért „a bűnösökkel” is szóba állt. A farizeusok és az írástudók gyakran súgtak össze a háta mögött: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik.”  Nekik mondta a következő rövid példázatot: „Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat. Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnősnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk.15/1-7.)
            Szülőként ismerős lehet az érzés, amikor aggódva várjuk kisebb vagy nagyobb gyermekünket. Nem ad hírt magáról és nem tudjuk, merre jár – csak nő a feszültség. Az idő múlásával a tehetetlen düh átvált aggódásba, majd kétségbeesésbe. Aztán, mikor végre épségben megkerül, a számonkérés hangja elcsitul és ölelésre tárja karját az ember…
Csak a magát reálisan nem látó, magáról mindig többet gondoló véli igazságtalannak a fenti evangéliumi történetet.
            A fáradt és megkeseredett ember sokszor érzi magát elveszettnek. A hiábavalóság padlóra szorító erejével küzdő, magára maradt és megvetett szívébe önt reményt a „bűnösök barátja”. A rútság láttán elfordítjuk a tekintetünk, meglehet, gúnyosan összekacsintunk a szerencsétlen háta mögött. Szóbeszédre hegyezve fülünket, szavainkkal mi is csavarunk egyet a talán alap nélküli történeten… Pedig valójában mi sem vagyunk jobbak, legkevésbé szentek. Vannak, akik még nem tudják, s vannak, akik már rájöttek…
            Isten számon tartja miden egyes teremtményét. Jézus-pásztor pedig annak az egynek is utána megy. Ez lehet mindannyiunk végső reménye. De vajon a kilencvenkilenc között tudhatom magamat vagy már a szakadék szélére ért törékeny életem? Ha sikerül időben eszmélnem, talán még lehetek az az egy…
Ha van fülünk a hallásra, kiderül: az elveszett bárány megkerül, a tékozló fiú hazatér, s végül öröm lesz a mennyben is…