„Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen.” (Lk.16/10.)

Gyermekkorunkban azt tanultuk szüleinktől, hogy becsüljük meg, vigyázzunk a saját dolgainkra, a másét pedig még ennél is sokkal jobban óvni kell. Később azonban azt láttuk a tágabb világban, hogy bizony mindenki nem így gondolkodik. „Csak az számít, ami az enyém, a többi nem érdekel” – vallották sokan. A köztulajdont viszont „szabad prédának” tekintették, s valami hamis vagy téves felfogástól vezérelve fosztották ki nyugodt lelkiismerettel a saját munkahelyüket is egyesek. Így aztán szépen, lassan kifosztatott az egész ország…

Aki saját magával sem tud következetes lenni, az nagy valószínűséggel mással sem lesz az. De ebben a történetben nemcsak az anyagi javak a „főszereplők”, az elvhűségről ugyanez elmondható. Bizonyos időszakokban kicsit mindig fejetetejére áll a világ. Néhány „fontos” személyiség és sok kicsi aspiráns bont, illetve cserél zászlót, hogy szűkebb – vagy tágabb – közösségének szolgálatával (illetve annak illúziójával) valósítsa meg önmagát…

„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” – figyelmeztet Jézus (Lk.16/13.). Az elvhűségből következik, hogy bizonyos helyzetekben dönteni kell – végül csak egyetlen megoldás maradhat. Isten is, mammon is nem fér meg egy trónuson. Aki arra törekszik, hogy mindenütt megfeleljen, előbb-utóbb önmagával kerül ellentétbe. Elveit feladva a pillanatnyi érdek, a helyezkedés határozza meg cselekedeteit…

Minden azon múlik, egyéni meggyőződésünkben mit helyezünk az első helyre. A hívő értékrendben az első hely Istené, minden más e viszonylat tükrében helyezkedik el. Sokan próbálkoznak a „két úr” szolgálatával. Ebben a küzdelemben általában elkopnak az addig vallott elvek, s rendszerint az „elsőt” legyőzi a „második” úr: azaz megtagadtatik az Isten és marad a mammon (a pénz, a hatalom, a pozíció). Minden ennek rendeltetik alá (a hit, a család, az őszinte emberi kapcsolatok, a becsület, a tisztesség...). Bármit is tegyen az ember – kicsiben, akár nagyban -, igazán hasznosat, értékeset csak (elv)hűséggel lehet…