„Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.” (Lk.17/10b.)

Hűvös széllel, hideg esővel űzte el a szeptemberi nyarat az október. Gyorsan illant el az épp csak rozsdulni készülő nedves falevélen bágyadó napsugár. Oly sebesen történt mindez, hogy a pompás őszi ruháját felvenni készülődő természet is mintha meglepődött volna. (De minden bizonnyal tartogat számunkra néhány napsütéses kirándulónapot még az október.)

Szüret idején, az őszi termésbetakarítás hálaadásra indítja és alázatra inti az embert. A gyümölcstől roskatag ágak és tőkék „arccal” a földre hajolnak és súgják halkan a Szent Ferenc által oly sokszor ismételt evangéliumi mondatot: „Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.” S mintha lelki szemeinkkel látnánk, ahogy Itália szülöttje, Assissi nagy szentje olvasóval a kezében a tarka rengetegből elénk lép. Sebhelyes kezével felfelé mutat, miközben égszínkék palástját teríti ránk védelmezően Rózsafüzér Királynéja, a Magyarok Nagyasszonya…

Harmónia – jut eszünkbe, ahogy az arany-bíbor színben tündöklő lombok között a napfény átdereng. Ez a felismerés bárhol utolérheti az embert, nemcsak az októberi gyönyörű tájban érintheti meg lelkét a kegyelem. Máig egyedülálló módon élte meg Umbria szép vidékén ember és természet, ember és Isten összhangját a legkisebb testvérek rendjének alapítója.

Közhelyszerű megállapítás, felgyorsult világban élünk. Egyik program a másik után. Rohanunk egyik helyről a másikra. Pedig – talán már mi is megéreztük - az ember alkalmatlan ekkora „pörgésre”. Csodálkozunk, hogy szétesik körülöttünk minden. Tulajdonképpen már régen száműztük életünkből a harmóniát. 

Sikereink a mi sikereink, kudarcainkért viszont mindig másokat teszünk felelőssé. A békességre vagy szolidaritásra is csak addig törekszünk, míg érdekeink úgy kívánják. Pedig az ember alapvetően szeretetre rendeltetett. Szeretetünk és mások felé megnyilvánuló jóságunk nem kegy vagy embertársainkat kitüntető, megsüvegelendő cselekedet, hanem Teremtő Istenünktől rendelt kötelességünk. Ahogy a gyümölcsfának, szőlőnek vagy éppen a gabonának, hogy termést, jó termést hozzon…