„…szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lk.18/1.)

Legszebb színeiben pompázik az ősz. Kellemes, húszfok körüli hőmérséklettel ajándékoz meg bennünket az októberi délidő. Az egyre gyorsabban jövő alkony és a gomolygó párában úszó reggelek azonban szelíden figyelmeztetnek, mégsem a tavasz közeleg… Ezekben a napokban kell megtölteni lelki raktárainkat az ősz illataival bővelkedő, simogató napfénnyel, melegséggel…

Felzaklatott világban peregnek egyre gyorsabb tempóban fogyó napjaink. Könyörtelenül határidők közé szorított, bokros teendőkkel tarkított mindennapjaink során, nagyon gyakran éppen a leglényegesebb dolgokra nem jut idő. Pedig az igazán fontos dolgoknak súlyuk van, időigényesek, ezért aztán csak kitartás és komoly erőfeszítések árán lehet megszerezni őket. Az „el nem értség” vagy „meg nem értettség”állapota, előfordul, hogy a lelkünkre is rátelepszik, és úgy érezzük, hallgat az Isten. Mintha tétlenül nézné az ember nyomorát. Jöhetnek olyan időszakok is, amikor érzelmi sivatagban vagyunk kénytelen járni a lélek sötét éjszakáját…

De vajon hiszünk-e abban, amit teszünk, látjuk-e értelmét? Talán kissé furcsa történetet olvashatunk az evangéliumban. Egy városban élt egy bíró, aki „Istentől nem félt, embertől nem tartott”. Ugyancsak lakott ott egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte, hogy tegyen igazságot ügyében. A bíró vonakodott. Az özvegy pedig nem adta fel. Később az igazságszolgáltatás embere így gondolkodott: „Noha Istent nem félem, embertől nem tartok, mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki…” (vö. Lk.18/1-8.)

Jézus többek között az igazságtalan bíró példázatával akar kitartásra buzdítani valamennyiünket. Hiszen, ha az igazságtalan bíró az özvegyasszony sorozatos, szűnni nem akaró kérésének végül mégis eleget tesz és igazságot szolgáltat, „vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”

„…szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” – tanítja Jézus. Sok-sok munkával, hittel és együttműködéssel van esélye az embernek, hogy talpra tudjon állni a megpróbáltatások után és hőn vágyott céljai teljesüljenek. Isten osztozik sorsunkban minden körülmények között…