"Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai." (1Kor 12,27)
Hétvégi tűnődések 2019-11-17
2019. november 15.
„Egy hajszál sem vész el fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.” (Lk.21/18.)
A gyorsan jövő alkonyat napról napra nagyobbat harap a hideg, esős délutánból. Ha nem vigyázunk, észrevétlen telepedik ránk az időjárás búskomorsága. Ilyen „alaphangulattal”szemlélve a Lukács-evangélium apokaliptikus képeit, szinte beleborzong az ember. Hirtelen úgy érezzük, mintha a világ végéről szóló jézusi jövendölés a szemünk előtt teljesülne be. Hamis próféták tűnnek fel, akik Jézus nevében prófétálnak. Háborúkról és lázadásokról hallunk. „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.” Természeti csapások, másutt nélkülözés, éhínség pusztít. Közben tombol a keresztényüldözés – itt szellemi-lelki síkon, amott a teljes fizikai megsemmisítéssel. (Most már a hivatalos statisztikák, tanulmányok, különböző jelentések is rámutatnak, mára a kereszténység lett a föld legüldözöttebb vallása.) Árulás, gyűlölködés, szemfényvesztés… - bármerre is nézünk. (Vö. Lk.21/5-19.)
Széthúzás, anyagi haszonlesés, önző érdekek, alattomos aknamunka zajlik akár a közvetlen közelünkben is. Ebben a felborult értékrendű világban csak nagyon nehezen tud utat törni magának a jó szándék. De akárhogyan is van, még az ilyen melankólikus novemberi napokon is kiderülhet az égbolt. A komor felhők mögül mégiscsak átdereng a napsugár, jelezve, odafönt mindig kék az ég…
Bármennyire terjedjenek bizonyos nézetek, váljanak gyakorlattá furcsa szokások – akár többségi vélekedés alapján is -, a jót és az igazán értékeset a jövőben sem a mennyiség határozza meg. Mert annak fokmérője változatlan. Isten a sötétben is lát, semmi sem történhet velünk akarata ellenére. Annyi terhet enged a vállunkra nehezedni, amit még éppen el tudunk hordozni. Jóllehet, nem mindig abban a formában kapunk választ kérdéseinkre, s úgy oldódnak meg gondjaink, ahogyan azt elképzeltük. Ha igyekszünk ráhagyatkozni, értelmet ad szenvedéseinknek, megpróbáltatásinknak. A reménytelennek tűnő késő őszi napokon (is) ahit és a szeretet elevensége tartja meg az embert. Bár sötét dolgokról szól Jézus jövendölése, mégsem vagyunk reménytelenségre kárhoztatva, hiszenha elfogadjuk a fenti segítséget, egy hajszál sem veszhet el a fejünkről ésállhatatossággal fogjuk megőrizni lelkünket…