„Azért ti is álljatok készen…” (Mt.24/44.)
Ahogy idősebb lesz az ember, egyre gyorsabbnak érzi az idő múlását. A jövendőre vonatkozó bizakodása is lassan alábbhagy. Beleszürkülve a gondoktól szorongatott mindennapokba, leginkább csak mindent túlélni akar. Ahogyan azonban decemberre fordul az elkoptatott esztendő, felébred benne az egykor volt gyermeki lélek.A rorátés hajnalok álmos igyekezete, a gyertya lángjának fázós remegése, a narancs és fahéjillatú várakozás… titokról mesél, amitől mégis jóleső reménykedés fészkeli magát a szívébe.
Advent. Ismét valaminek a kezdetén vagyunk. S ez az időszak ismét megannyi lehetőséget rejt magában. A hívő ember ezzel a lelkülettel fonja koszorúba a remény örökzöld gallyait, hogy aztán a bűnbánat lila szalagjával körül ölelve, hétről-hétre megnyújthassa az üdvösség, az odaadás, az öröm és a szeretet lángjait.
Amikor a legsötétebbek, leghosszabbak lesznek az éjszakák és a legborúsabb, legrövidebb nappalok következnek, akkor szeretné megfényesíteni a lelket advent kegyelemmel teljes várakozása.
Készülni, várni kell!
            Virrasztó éberségre int Krisztus. Készen a befogadásra, készen a szeretetre. Nem a látszat lesz a lényeg, sokkal inkább, mit rejt majd a felszín? Mert jóllehet, „akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” (Mt.24/40-42.) Minden azon múlik, végül melyik késztetésnek engedünk…
Tanuljunk az őszinte gyermeki lelkületből. Hiszen ki tudná ma hitelesebben továbbadni az utánunk jövőknek advent lelkületét és üzenetét, mint aki gyermekként maga is átélte egykor? Kedves édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők, segítsétek az őszinte várakozás örömét elültetni a gyermekek lelkében, hogy majdan elkerülhessék a kiüresedés zsákutcáit, de addig is együtt járhassuk a szeretet és békesség adventi útját. Közben adjunk egymásnak (is) lehetőséget, hogy ne csak az idő múljon, de néha az angyalokat is tetten érhessük közöttünk, és kellő éberséggel – utunk végén - egészen Betlehemig juthassunk…