„Mindnyájan az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.” (Jn.1/16.)

Múló időnk homokóráján ismét lepergett egy esztendő. - Mintha évről évre gyorsabban fordulna az idő kereke, ahogy az út is egyre csak rövidül a lábunk alatt - A héten beléptünk a harmadik évezred harmadik évtizedébe. Többen a számmisztika bűvöletében élve, különleges időszaknak vélik az előttünk álló hónapokat…

Az újesztendő első vasárnapján a János-evangélium prológusának gyönyörű sorait idézi a katolikus egyház. „Minden ő általa lett. (…) Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl.” (Jn.1/1-5.) Bizony, minden életnek forrása és fenntartója maga az Isten. Bennünket is kigondolt, szeretettel „eltervezett” még mielőtt létbeszólított volna. Keresztjeinket, képességeinket egyaránt tőle kaptuk. Vajon mennyire voltunk tudatában a mögöttünk hagyott évben, hogy a teremtett világ Isten ajándéka, amiért felelősséggel tartozunk? Az emberi élet, s benne a saját életünk értelmét megtaláltuk-e?

A sok-sok szürke nap után, fényre vágyik lelkünk. Igaz világosságra, hogy végre tisztán láthassuk dolgainkat. Jóllehet, éppen ettől a tisztánlátástól félnek sokan. Mert a világosságban jól látszanak azok az apró dolgok is, melyek következményei rendre megkeserítik sorsunkat…

Visszatekintve, hálát kell adnunk minden jóért, amiben az elmúlt esztendő során részünk volt. Szeretettel emlékezve gondolunk azokra, akiknek kezét el kellett engednünk, mert a „hosszú útnak” a végére értek. Nem tudjuk feledni keserű időszakainkat sem, amikor talán a magány, a meg nem értettség, a csalódottság vagy a szeretetlenség sebezte meg a szívünket. 

Az idő folyásának nem lehet határt szabni. Kegyetlenül tovarobog, eltékozolt óráinkat, perceinket már sohasem hozza vissza. Azonban okulni még nem késő! Adja Isten, hogy képesek legyünk helyesen felhasználni az előttünk álló időt, hogy ne csak múljon, de teljen is…

Valamennyien hálával tartozunk az Ég Urának, hogy megtartott és megtart, hiszen „Mindnyájan az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”. Ezért hát bátran Bízzuk Újra Életünket Krisztusra.