„A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.” (Lk.2/40.)
Szent Ágoston fogalmazta meg a negyedik-ötödik század fordulóján: bár Isten egyszerre teremt mindent, a világ időben bontakozik ki. Az időbeliség ugyanis a teremtett világ alapdimenziója. A nagy egyházatya – többek között - arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a megfelelő időt nem lehet „kispórolni” az ember életéből sem. Jóllehet már az apró mustármagban benne rejlik a lehetőség, hogy terebélyes fává növekedjék - a megfelelő körülmények közepette is -, időre van szüksége.Azt tapasztaljuk, hogy manapság éppen ezt szeretnék nagyon sokan egyre inkább figyelmen kívül hagyni.
Mindent akarunk és azonnal - a lehető legkisebb erőfeszítéssel. A gazdasági helyzettől függetlenül is csak nagyon kevesen vállalkoznak „hosszú távú befektetésre”. A máról holnapra élő ember, hasonlóan élő társai között folyton pillanatnyi érdekekbe ütközik. Akár az élelmiszernek látszó műanyagok: „gyorsérlelésű” társadalomban élünk. Azonnal akarunk lefogyni, idegen nyelven beszélni, meggazdagodni, tudásra szert tenni, másokon változtatni, sikereseklenni.Így aztán cseppet sem csodálkozhatunk, hogy sikerült felépítenünk a percemberkék igazi paradicsomát. Különösebb megfontolás nélkül hozunk meg akár olyan döntéseket is, melyek aztán egész életünket befolyásolják. (Tragédiánkat tetézi, hogy utólag sem mindig vagyunk képesek belátni, hogy rosszul döntöttünk.)
            Hogy eleget tegyenek a mózesi törvényeknek, a negyvennapos gyermek Jézust Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. A templomban tartózkodott az agg Simeon is, aki kinyilatkoztatást kapott, hogy addig nem hal meg, amíg nem látja meg az Úr fölkentjét. A Gyermeket karjába véve áldotta Istent és különös jövendöléssel fordult Máriához. De így tett az idős prófétaasszony, Anna is. Jóllehet ők felismerték a csecsemőben Isten Fiát, a Messiást, az mégsem kezdte meg azonnal megváltói működését. Látszólag nem változott meg semmi, hiszen mindezek utánMária, József és Jézus visszatértekvárosukba, a galileai Názáretbe. A Gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne. (Vö.Lk.3/21-40.)Ma csak nagyon kevesen veszik a bátorságot, hogy időt hagyjanak gyermekeiknek, másoknak vagy akár saját maguknak a növekedésre és az erősödésre. Pedig az idő iskolája a bölcsesség iskolája is egyben, hiszenmindennek megvan az ideje és az optimális időtartama…