„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért.” (Mt.5/44.)
Kapcsolataink nem mindig felhőtlenek, ezt már gyermekkorban kénytelen megtapasztalni az ember. Táborok, ellentáborok folyamatosan alakulnak. Ennek legtöbbször félreértés, sértődés vagy megmagyarázhatatlan ellenszenv az oka. Később aztán ehhez társul a félelem, féltékenység, irigység, kicsinyesség. Bolhának tűnő nézeteltérések ötlhetnek elefántméretet. Néha az is megesik, hogy éppen az támad ellenünk, akivel jót tettünk valamikor, akin segítettünk. Így felnőttkorában könnyen szerezhet magának ellenséget az ember…
„Normál” körülmények között senki sem szereti az ellenségeit, a legkevésbé sem azon gondolkodik, hogy miként tegyen jót a haragosaival. Az imádság pedig sokszor kimarad a mindennapi gyakorlatok közül, nemhogy üldözőiért és rágalmazóiért ajánlaná fel az ember…
Ezért cseppet sem csodálkozhatunk, hogy az egyik „legproblémásabb” része az evangéliumi tanításoknak, amikor Jézus az ellenségszeretetről beszél. Hiszen gondoljuk csak el, nehéz elviselni, hogy ne vegyen az ember revánsot az első adandó alkalommal azon, aki a háta mögött nyíltan rágalmazza és rossz hírét kelti, azokon, akik minden igyekezetükkel ellehetetlenítésén fáradoznak, akik ellenségként viselkednek vele. De az, hogy jót tegyen velük, sőt, még szeresse is őket –kifejezetten lehetetlennek tűnő vállalkozás. Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írott levelében ugyancsak megerősíti: „ha ellenséged éhezik, adj enni neki; ha szomjazik, adj inni neki; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére.”(12/20.)
Az emberi kapcsolatok bonyolult hálózatában még mindig nagyon gyakran érvényesül a bosszú elve. Éppen ezt a nyers és valójában emberhez méltatlan reváns-szemléletet igyekezett megváltoztatni Jézus. Azóta is, akik képesek megérteni és befogadni ezt a tanítást – családok és közösségek -, életükkel válnak az evangélium hírnökeivé. Példájukkal bizonyítják, ha van elég bátorsága és ereje, képes az ember a szeretet állandó vonzásában élni, még a rosszat is jóval viszonozni. Szent Pál apostol így sommázza az ellenségszeretetről szóló tanítást: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat!” (Római-levél 12/21.) Tulajdonképpen máig ez lenne az egyetlen módja annak, hogy gyökeres fordulatot vegyen végre a világ, s ott élhessen méltó körülmények között az ember, ahová sorsa rendeltetett…