„Egyet tudok: vak voltam, most pedig látok.” (Jn.9/25.)
Ami a világ másik végén történt hetekkel ezelőtt, most testközelből tapasztalható meg. A
híradások távoli képsorainak jeleneteit akár az ablakon kitekintve is láthatjuk. Ha nem
vigyázunk, egy óvatlan pillanatban hozzánk is könyörtelenül és észrevétlenül betör.
Borzongással szembesülünk a ténnyel: milyen kicsiny az ember, mennyire törékeny is az
élet…
Kiszolgáltatottak vagyunk önmagunknak és elsősorban egymásnak. A felelőtlen
könnyelműség – amit sajnos ugyancsak megtapasztalhatunk - mások egészségét, életét is
veszélybe sodorhatja. Amikor a fizikai bizonytalanság környékezi az embert, különösen is
fontos a lelki bizonyosság és biztonság. A megpróbáltatások elviseléséhez ugyanis – a
fegyelmezett szabálykövetésen túl – a lelkierősség is nélkülözhetetlen…
Nem kell mindig mindent maradéktalanul megértenünk, elég, ha erős hittel
ráhagyatkozunk a Gondviselésre, mely elhibázott lépéseink, rossz döntéseink ellenére is képes
sorsunkat jóra fordítani.
János evangéliuma örökítette meg a vakon született ember meggyógyítását. A csodát
hosszú procedúra keretében vizsgálta ki a farizeusi hatóság. A gyógyult betegnek nem hittek,
ezért a szülőket is beidézték, akikkel azt kívánták bizonyíttatni, hogy nem is volt vak a
fiatalember. Jézust vádolták meg és kiáltották ki istenkáromló bűnösnek. A második
kihallgatásakor a meggyógyult egyszerűen foglalta össze a lényeget: „Hogy bűnös-e, nem
tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.” A vádakra pedig írástudókat
megszégyenítő módon válaszolt, megrendítően szépen tett tanúbizonyságot: „Éppen az a
csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet.
Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát,
azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna
egy vakon született szemeit.”(Vö.Jn.9/1-34.)
Átalakul az ember értékítélete, miután saját életében tapasztalja meg a „fent” és a
„lent” érzését, miután ő maga is „érintetté” válik. Egy-egy hullámvölgy után képes igazán
megérteni, mi is az a Jézusban megnyilvánuló gyógyító, isteni kegyelem.
Adja Isten, hogy a ránk váró megpróbáltatásokat erős lélekkel legyünk képesek
viselni. Hitünk tartson meg bennünket a gyógyulás és a boldog beteljesülés reményében…