„Békesség nektek!” (Jn.20/20.)
Szent II. János Pál pápa éppen húsz évvel ezelőtt, április 30-án hirdette ki az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra, melynek időpontja a szintén lengyel származású Fausztina nővér látomásai alapján, húsvétvasárnapot követő első vasárnaphoz lett igazítva.„Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe. (...) Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnösök részére. Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége…”(Fausztina nővér látomásaiból)
            Még húsvétvasárnap este a Feltámadott megjelent a zárt ajtók mögött reszkető apostoloknak. „Békesség nektek” – köszöntötte őket, majd megmutatta nekik kezét és oldalát. Annyi gyötrelem, megaláztatás és szenvedés után a békesség üzenetével megjelenő Jézus kiárasztotta a világba Isten irgalmasságát és különös hatalomban részesítette tanítványait: „Akinek megbocsátjátok bűneit bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” (Vö.Jn.20/19-22.)
            Annyi fizikai és verbális erőszak, lelki durvaság történik a világban, akár a közvetlen környezetünkben is. Mennyi szenvedés, keserűség. Meggondolatlan önzésünk szúrós töviseivel – talán néha akaratlanul is – megsebezzük egymást és végső soron saját magunkat is. Máskor meg vélt vagy valós sérelmeink fedezékében támadunk, és könyörtelenül revánsot veszünk. Legjobb szándékunk ellenére is, szinte naponta vérzik el kezeink között a szeretet…
            Ha valakinek, Jézusnak minden bizonnyal lett volna nyomos oka és hatalma (is) ahhoz, hogy könyörtelenül leszámoljon azokkal, akik szenvedéseit okozták, akik elárulták, akik keresztre feszítették. Ehelyett azonban a kiengesztelődött szív szeretetével és a békesség üzenetével jelent meg a harmadik napon. Megváltott és megbocsátott!
            Néha reszketünk a félelemtől, dühtől, megnem értettségünkben, önzésünkben, hatalom- és szeretetéhségünkben, megsebzettségünkben… Kétségbeesésünkben már-már egymásnak esnénk vagy összeomlanánk, mert úgy fáj a világ, amikor Jézus megjelenik szívünk ajtajában és szelíden megmutatja véres sebhelyeit. „Békesség neked!” – szólít meg – és Isten irgalmas szeretetével magához ölel. Menedékünk és menekvésünk ez a szeretet, mely e legvégsőkig elment értünk. És a megtérés szándékával a szívünkben, bátran bízhatunk az isteni irgalom hozzánk lehajló mélységében…