„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” (Mt.11/28.)

Azt mondják, sokat elbír az ember, különösen, ha szeretet van a szívében. De ha valakinek a hátára csak pakolnak, pakolnak anélkül, hogy bármit is levennének róla, az - a legnagyobb szeretet ellenére is - egyszer csak összeroskad. Sem gép, sem ember nem bírja az állandóan növekvő terhelést.

Sok sebzett lelkű, belső tehertől roskadozó emberrel találkozhatunk. (Előfordulhat, hogy reggelente tükörbe nézve is szembesülhetünk eggyel…) Van, aki felelősségtudatból, más túlfűtött empátiától vezérelve, többen pedig a körülmények kényszere közepette vállalnak többet. Bárhogy is legyen, ez a teher a legnyomasztóbb, amit egyedül elhordozni anélkül, hogy bele ne rokkanna az ember, talán nem is lehet… Találóan sóhajtotta Isten felé a lelkileg elgyötört József Attila: „nem ember szívébe való/ nagy kínok késeivel játszom.”

A nyár sokak számára a pihenés és feltöltődés idejét is jelenti. Mert kell, hogy az ember kicsit kizökkenjen az elszürkítő megszokásból. Azonban jó, ha tudjuk, a lelkiteher súlyát nem a nyaraláskor megtett távolság fogja feloldani, ahogyan a nyugalom sem fog belső békesség nélkül ránk köszönteni. Hívő emberként elsőként az evangéliumi kiengesztelődéshez vezető utunkat kell megjárni, hogy viszonyunkat is rendezhessük a világgal és egymással. De illúziót se kergessünk, ugyanis minden terhünktől nem tudunk megszabadulni. Azonban Jézus lábainál mégis minden teher letehető, még az is, amit aztán életünk (vagy életszakaszunk) keresztjeként kell türelmesen tovább hordoznunk…

A felzaklatott világ ideges pezsgése könnyen magával ragadja az embert. Így aztán nincs is igazán lehetőségünk rácsodálkozni a szépre, a jóra – akár a közvetlen környezetünkben sem. Mindennek hiteles forrása csak az emberi szív lehet. (Sokak szerint, fejben és szívben dől el minden.)  Jézus a szelídséget és az alázatosszívűséget nevezi a (lelki)nyugalomhoz vezető útnak. (Vö.Mt.11/29b.)

A tomboló hőség idején különösen is jólesik a templom hűvös csendjében elidőzni, a „nagy kínok késeit” kicsit letenni vagy élüket tompítani…