„Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.” (Mt.14/14.)
Amikor unokatestvére, Keresztelő János kegyetlen haláláról értesült Jézus, mélyen megrendült és néma gyászában csónakba szállva egy magányos helyre indult. Többen azonban tudomást szereztek erről és mire partra lépett, már tekintélyes tömeg várta a közeli városokból. Nem tudott részvét nélkül elmenni mellettük, ezért gyászát és lelki fájdalmát félre téve, az őt keresők felé fordult. „Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.”  A sokaság eztán sem tágított. Későre járt már az idő, Jézus azonban nem akarta üres gyomorral elbocsátani őket. Ekkor történt az első kenyérszaporítás, amikor öt kenyércipóból és két halból jóllakatott több mint ötezer embert. (Vö.Mt.14/13-21.)
            Ha az ember lelki fájdalmat, különösen a gyász terhét kénytelen hordozni, legszívesebben falat emelne a külvilág felé, hogy egyedül lehessen bánatával, remélve, hogy az idő tompítja majd égő sebeit. Olyankor csak nagyon nehezen - vagy egy darabig egyáltalán nem - tudunk eleget tenni állapotbeli kötelezettségeinknek…
            Az együttérzés lelkülete azonban képes fájdalmainkat pozitív szeretetenergiává alakítani. Általa felfedezhetjük sorstársainkat, hogy emésztő gondjainkkal nem vagyunk egyedül. A másokért végzett szolgálat pedig elhozhatja számunkra a megnyugvás enyhítő balzsamát…
            Beteg a világ. Testi-lelki kínok alatt nyög, miközben fél a pandémia újabb támadásától, az abszolút védtelenség kétségbeesésével. A rettegés vagy a kilátástalanság időnként felüti a fejét, miként a nagy természeti csapások is kegyetlenül lesújtanak. A kérdés mindig ugyanaz, hogyan találja meg a kilábalás útját az ember, képes lesz-e tiszta lappal kezdeni?
            Az evangélium elbeszélése szerint, az akkori tömeg Jézus felé indult minden gyöngeségével, betegségével. A városoktól messze, elhagyatott helyen találkoztak vele. Ma úgy mondanánk, nem éppen a legjobb időzítéssel, mégis – minden viszontagság közepette – megkeresték és kitartottak mellette.
            A világ nyomorúságával szemben ma is csak Isten erejével vehetjük fel a küzdelmet, égető problémáinkra csak így találhatunk megoldást, betegségeinkre gyógyulást. A jézusi mentalitás számunkra egyszerre példa, lehetőség és minden reményünk forrása…