„A kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” (Mt.15/27.)
           Az elszántság, a kitartás nagyon komoly erény lehet, ha az a jóra irányul. Ilyen lehet a sportsiker is, hiszen azok a versenyzők, akik becsületes munkával, sok-sok áldozat árán állhatnak a dobogóra, minden tiszteletet megérdemelnek. De vajon hányan állnak egy-egy bajnok teljesítménye mögött? Szülők, nevelők, edzők, akik a háttérből segítettek, akik munkája nélkül a sportoló nem kerülhetett volna az élre.
            Az állhatatosság legmagasabb foka, amikor valaki mások érdekében hoz áldozatot. Ilyen lehet a szülői szeretet. Amikor az édesanya mindent elkövet, hogy beteg gyermekét egészségesnek lássa, vagy legalább a kínjait enyhítse. Egy hasonló esetet őrzött meg számunkra Máté evangéliuma. Jézus a korabeli Palesztina határvidékén járt. Egy föníciai, kánaáni pogány asszony futott hangos kiáltozással utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” Ám Jézus szóra sem méltatta, sőt, tanítványai kérésére sem fordult feléje, mondván, hogy küldetése csak „Izrael elveszett juhaihoz szól.” Az asszony közben lába elé borulva kérte. Ő azonban így hárította el a kérést: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” A pogány nő nem adta fel: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” Jézust „meggyőzte” az asszony hite: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány. (Mt.15/21-28.)
            A történetben két dolog látszik egymással szemben állni: Jézus látszólagos keménysége, s az asszony elszántsága, hite. Az anyai szeretet szép példája mutatkozik meg előttünk. Pogánysága tudatában nem akarja az Urat „kisajátítani”, csak annyi „morzsát” kér, amennyi elegendő ahhoz, hogy gyermeke meggyógyuljon. Jézus pedig tulajdonképpen kinyilvánítja – látszólagos ellentmondásba kerülve önmagával -, hogy mindenkit megsegít, aki állhatatos hittel, őszintén feléje kiált. Bár az evangéliumi tudósítás eddig tart, valószínűleg az asszony élete is megváltozott, hiszen nem a pogány bálványok gyógyították meg gyermekét. Számunkra pedig egyértelmű az üzenet: akkor sincs reménytelen helyzet, ha eddig másról szólt az életünk, mert ha a hitnek csupán morzsája is él bennünk, az Istenhez vezetheti az embert…