„Hát ti kinek tartotok engem?” (Mt.16/16.)
A „világhálónak” köszönhetően az információk (és a dezinformációk is!) bárhol utolérhetik az embert. Ma már azonban nemcsak „fogyasztója”, hanem alakítója is lehet az olvasó a különböző történések megítélésének. Sajnos ma még inkább – sokszor szélsőségesen - negatív irányban fejeződik ki a „kommentelők” megnyilvánulása. Az anonimitás vagy álnevek lehetősége arctalanná teszi az embert, s úgy gondolja, „fedezékből” olyat is megengedhet magának, amit egyébként „személyesen” nem biztos, hogy felvállalna…
Tény, hogy mindig könnyebb mások nevében nyilatkozni, mint a saját véleményünket megfogalmazni, illetve felvállalni. Valahogy így voltak ezzel az apostolok is, amikor Jézus Fülöp Cezáreája környékén járva, útközben megkérdezte őket: „Kinek tartják az emberek az Ember fiát?” A tanítványok rögtön „készen voltak” a válasszal, s kezdték is sorolni: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” S ekkor váratlanul nekik szegezte a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Az addig oly bőbeszédű tanítványok hirtelen elhallgattak. Aztán Péter törte meg a csendet és fogalmazott talán mindannyiuk nevében: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” (Vö.Mt.16/13-20.)
            Bizony, hányszor fordul elő velünk, hogy csak beszélünk, beszélünk, még a gondolatait is tudni véljük másoknak anélkül, hogy igazán ismernénk. Könnyen szalad ki a szánkon az ítélkező, sokszor rágalmazó szó. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor mások „istentelenségét”, „romlottságát” ecseteljük. De egyszer csak megfordul a kérdés iránya, s tőlünk kérdezi meg Jézus: „Hát te kinek tartasz engem?” A kérdés egyszerű, de komoly. Nem lehet rá „félvállról” válaszolni. Talán nem is lehet csupán szavakkal felelni. Ezért aztán inkább hirtelen elhallgat az ember, mert a szíve mélyén érzi, egy egész élettel kellene rá felelni.
            Szerencsére, helyesebben a Gondviselés jóvoltából, minden korban akadtak és akadnak olyan emberek, akik életük egy pontján eljutnak a Péteri felismerésre és attól kezdve példaként magasodnak fölénk. Mindig „korszerűek” bármilyen történelmi időszakban is járták földi zarándokútjukat. Körülményektől, politikai helyzettől függetlenül az embernek mindig ugyanakkora esélye van az életszentségre.
„Kinek tartom én Jézust?” Az őszinte válasz csendes, kevés szóból áll, visszavonhatatlan és életre szól...