„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá.” (Mt.22/9.)
Az evangéliumi király menyegzőt rendezett fia számára, a meghívottak viszont nem akartak részt venni. Ezek után más szolgákkal ismételtette meg a szíves invitálást. A meghívottak közönye ezúttal tragédiába torkollott: a király követségében járó szolgák közül többeket megöltek. Ekkor a király haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégette. Megmaradt szolgáit kiküldte az útkereszteződésekbe és mindenkit meghívatott, jókat és rosszakat egyaránt. Végül a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. (Vö.Mt.22/1-10.)
            Vajon hány visszautasított meghívás terheli a lelkünket? A kényelemből, büszkeségből vagy közömbösségből fakadó elutasítás mindig a meghívottakat minősíti. Ugyanakkor az együtt örvendezni tudás a nemes lélek képessége…
            Legtöbbször máról-holnapra gondolkodunk, s a pillanatnyilag kedvezőbbnek tűnő lehetőséget választva lemondunk életünk Istentől rendelt jövőképéről. Ugyanis a meghívást vissza is lehet utasítani. Jóllehet sokfelé invitálnának, képtelenség mindegyiknek elfogadni. Ezért rajtunk múlik, hogy végül melyiknek teszünk eleget. Ugyanakkor annál jobb nem történhet velünk, mint amit Isten elképzelt rólunk. (Ezért igazán jó érzéssel töltheti el az embert, amikor rátalál a neki rendelt útra…) Persze az is igaz: ritkán adódnak egyértelmű döntések életünk során. Előfordulhat, minél többet gondolkodunk, a bizonyosságtól a bizonytalanságig is eljuthatunk. Mert végül mindig marad egy kiskapu – ez a döntés vagy elfogadás kockázata…
            Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon miért is nem tudunk élni a meghívás lehetőségével? Az evangéliumi példázatban szereplők más-más indokkal utasították vissza. Voltak, akiket olyannyira feldühített, hogy még a meghívást közvetítő szolgákat is megölték.  Vajon milyen mélységes sötétség lakhat abban az emberi szívben, aki ilyen fájdalmasan utasítja vissza a szeretetet?
            Nem árt, ha tudjuk, Isten visszautasításával nem Ő lesz szegényebb, hiszen a „lakodalmas ház” végül megtelik. Ha méltatlanná válunk, mások fognak az eredetileg számunkra kijelölt helyre ülni…