.„Két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt.22/40.)
Ha csöpp hazafiság is szorult a magyar szívébe – éljen bárhol is a nagyvilágban – , ilyentájt az Egmont nyitány taktusait hozza felé a könnyes-ködös októberi szél. Beethoven örökbecsű darabját, mely a zeneirodalom remek műve, mégsem a zenetörténet tette naggyá, hanem a Kárpát medence közepén egy kis nemzet szabadságszeretete. A szeretetnek olyan tiszta és őszinte foka, mely eredetileg mentes volt a bosszútól, az Isten-képmás testvért látta a másikban. Olyan szinten képes volt hevíteni a szívet, hogy az a vértanúságtól sem riadt vissza, így a legvégsőkéig is képes volt elmenni…
            Egy törvénytudó, hogy próbára tegye Jézust, a következő kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Ő így válaszolt: „Szered Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt.22/34-40.)
            Isten- és emberszeretet elválaszthatatlanok egymástól. Ha esetleg gondjaink vannak az egyikkel, mindig sérül a másik is. Bármennyire tökéletesnek gondolt szabályok és törvények szerint rendezzük be az életünket, nem lesz kerek egész, ha kihagyjuk belőle a szeretetet. Ugyanis hiányában elembertelenednek szűkebb és tágabb közösségeink…
            Hamis az Istenhez való fohászkodása annak, akinek szívében harag vagy gyűlölet van embertársa iránt. A harag mindig megmérgezi az embert. Nehezteléssel teli szívvel képtelenség a másikhoz közeledni. Hosszútávon csak a rendezett szeretetkapcsolat képes harmóniában, a kiengesztelődött szív békességében megtartani az embert. A történelem viharai közben vagy egyéni tragédiáink során ez képes méltóságunkat megőrizni…
Isten és emberszeretet olyan szorosan összetartozik, hogy egyik nélkül értelmezhetetlen lesz a másik. Mondhatunk bármit, cselekedhetünk bárhogy, ha ez a két parancs figyelmen kívül marad, látszatmegoldásokba bonyolódunk csupán és életünk fájdalmasan sebezhetővé válik…