„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Mk.1/11.)
Az 1979-ben megjelent amerikai film, a mai napig talán a legnépszerűbb Jézus életét bemutató alkotás. A Lukács-evangélium alapján készült művet az eredeti helyszíneken forgatták Izraelben. Az egyik legszebb és legkifejezőbb jelenete a Jordán folyónál játszódó, Jézus megkeresztelkedését bemutató részlet. Peter Sykes és John Krish rendezők elképzelése szerint, a bűnbánatot hirdető, dörgő hangú próféta tanítása közben valaki a vízbe gázol és egyenesen felé tart – nem látjuk az arcát. Aztán hirtelen összetalálkozik két tekintet: Keresztelő Jánosé és Jézusé. A filmzene hatásosan emeli ki, amint Jézus szótlanul megkeresztelkedik, Isten Szentlelke galamb képében azonnal a vállára ereszkedik és a napsugártól áttetsztő fehér felhők mögül isteni szózat hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A jelenlévők számára is katartikus a pillanat: a megkeresztelkedett Fiút, Szentlelke által az Atya igazolja…
            Isten valamennyiünkről rendelkezik egy elképzelt képpel, s ennek megfelelően a lehető legjobbat szeretné nekünk. Már létbeszólításunk pillanatában teljes és kerek jövőképe van rólunk. Aztán azt vesszük észre, életünk bizonyos szakaszaiban megfogyatkoznak a napsugaras időszakok. Gondok, tépelődések, csalódások keserítenek: a jó után, szinte menetrend szerint, mindig rossz következik. Az évek során, mintha valami megfogyatkozna, elvérezne bennünk…
Jézus megkeresztelkedésének evangéliumi elbeszélése saját keresztségünkkel is – amennyiben megkeresztelt emberek vagyunk – szembesít. Hiszen, ha - hitünk szerint – valamennyien legjobb tudásunk és lelkiismeretünk alapján helytállnánk a mindennapokban, gyaníthatóan problémáink jelentős része is megoldódna. (Még a vírussal szembeni küzdelmünk is hatékonyabbnak bizonyulna.)
Minden gyöngeségünk ellenére sem szűnik meg Isten irántunk megnyilvánuló irgalmas szeretete. Egy pillanatra sem mond le rólunk! Végtelenül türelmes velünk szemben, ezért sebzett lelkünkre gyógyírként és nyugtalanságunk csillapítására – hogy bennünk is kedve teljék – újra csak a szeretet útját nyitja meg előttünk…