„Mindjárt hívta őket is.” (1/20.)
Jobb és bal, fekete és fehér, lent és fent, kint és bent… - skatulyák, szélsőségek, feloldhatatlannak tűnő ellentétek és megosztottság jellemzi korunkat. Ez elmúlt hetek, napok világpolitikai történései is bebizonyították, egy szűk kör számára – a tények következetes figyelmen kívül hagyása mellett -, tulajdonképpen bármi megtehető. A „nagyok” valóságtól (Istentől és embertől) elrugaszkodott világát utánozzák saját hazájukban a „kicsik”, akik hasznot remélve – valódi, pozitív közösnevező nélkül – „szépen” beállnak a sorba. S így bújik álruhába a hatalomra vágyó, önző, árokásó igyekezet. A végletekig átpolitizált közéletben csak ideig-óráig tartó (látszat)egység létezik, valójában gyűlöletig fajuló érdekellentétek darabolják a kisebb és nagyobb közösségeket. Közben generációk nőnek fel úgy, hogy azt gondolják, ez a természetes…
A szakadás fájdalmas sebét hordozza az egyház is. Csaknem ezer éve. A világvallások közötti különbözőségek mellett, a legüldözöttebb valláson belüli megosztottság (színesíti is ugyan, de) még inkább tovább nehezíti a helyzetet. Ugyanis Jézus elgondolása szerint, a keresztények közössége egy, egységes és egyetemes, azaz görögül katholikus. Ebbe a nagy családba minden jóakaratú ember meghívást vagy elhívást kapott…
Amikor Jézus a galileai tenger partján járt, látta, amint András és testvére, Péter hálót vetettek. Megszólította őket. „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.” Azonnal nyomába szegődtek. Pár lépés után megpillantotta Zebedeus fiait, Jakabot és Jánost, ahogy a hálókat javítgatták. Mindjárt hívta őket is. Azok mindent otthagyva és csatlakoztak hozzá. (Mk.1/16-20.) Az első tanítványok meghívásának története saját hitünkkel, tanúságtevő elhivatottságunkkal is szembesít…
Ma már hagyomány, hogy januárban a történelmi felekezetek egymás templomait meglátogatva – az ökumené szellemében – közösen imádkoznak az egység és a kiengesztelődés szép ajándékáért. A hívő embernek súlyos felelőssége és kötelesség a békesség szolgálata. A vallási közeledésen munkálkodva, a társadalmi széthúzás fájdalmas sebeit is gyógyítania kell. A múltra aligha lehet befolyásunk, a jövő viszont rajtunk múlik. Jézus mindannyiunkat meghív – különbség ebben nincs – a hívásra adott válasz azonban sokféle lehet. A kérdés tulajdonképpen kétezer év óta ugyanaz: merünk-e nyomába szegődni…