„Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” „Akarom, tisztulj meg!” (Mk.1/40-41.)
A lepra több kornak rettegett betegsége volt. Aki megfertőződött, száműzetésével reménytelenségre is kárhoztatott. Jobb híján az időleges (vagy végleges) kiközösítéssel, azaz szigorú karanténnal védekeztek ellene Jézus idejében is. A betegek a települések közelébe sem mehettek.
            Ezért tűnhetett meglepőnek, amikor egyik útján váratlanul Jézus elé borult egy leprás és csak annyit mondott remegő hangon: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.”  Ő könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult. (Vö. Mk.1/40-44.)
            A feltétlen bizalomról szól ez a történet, mely kiesdi Isten könyörületét és gyógyító irgalmát. Azt hiszem, nem kell nagyon elvonatkoztatnunk, hogy igazán beletudjuk képzelni magunkat ennek a fertőző betegnek a helyzetébe, akinek a betegség súlya mellett, még a mellőzöttség terhét is viselnie kellett. A távolságtartó és rosszalló pillantások kereszttüzében, fizikai fájdalmát is legyűrve, mekkora elszántság kellett hozzá, hogy Jézus elé térdeljen és végtelen bizalommal, szelíden, mintegy előre belenyugodva akaratába, rábízza magát…
            A fájdalom, a testi- és lelki szenvedés sajátos velejárója napjainknak, melyet megtetéz a bezártság és a magány érzete. Egy-egy betegség keresztjét pedig akár életünkön át kénytelenek vagyunk hordozni.
A betegek világnapjának hetében, nem sokkal nagyböjt kezdete előtt, különösen is fontos lehet a fenti történet mondanivalójának a felismerése. A könyörület csodálatos égi adomány, a maga teljességében csak Isten képes rá és azok közül néhányan, akik számára a szenvedést nem csupán a híradások hatásvadász képsorai közvetítik, hanem saját sorsukban megélt hús-vér valóság. Míg az ember nem képes az evangéliumi leprás elszántságával és hitével – akár testi, akár lelki nyavalyái közepette – odaborulni Jézus lábai elé, csak ideig-óráig tartó javulásban reménykedhet. A „helyesen” megélt szenvedés nem bezárkózottá és érzéketlenné tesz, hanem Isten elé viszi az embert és kiesdi könyörültét, irgalmát… 
„Akarom, tisztulj meg!” – hangzik a gyógyító mondat…