„…nem szorult rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről. Tudta ő, mi lakik az emberben.” (Jn.2/24-25.)
A választott nép Egyiptomból való csodálatos megmenekülése után Mózes elrendelte, hogy minden elsőszülött fiúgyermeket az Úr szolgálatára kell szentelni. Mivel az idők során ennyi Istenszolgálóra nem volt szükség, az elsőszülött fiút bemutatásával és áldozati szertartással váltották ki e kötelezettség alól. Így az áldozatbemutatás mindennapos volt a Jeruzsálemi templomban. A kereskedők a templomudvaron árulták az áldozatra szánt állatokat. Hogy kéznél legyenek, hamarosan a pénzváltók is megtelepedtek. A vásárcsarnok lármától hangos forgatagát mindannyian könnyedén magunk elé tudjuk képzelni. Az a hely, ahol árusok és vevők hangosan alkudoznak, miközben a zsebtolvajok is szorgosan „munkálkodnak”. Minden eladó igyekszik elhitetni, hogy az övé a legjobb portéka. Mindenféle ember jelen van. Ez a légkör előbb indítja megbotránkozására, semmint csendes meditációra azt, aki odatéved. Az evangéliumi elbeszélés szerint, mindezt Jézus az imádság, az elmélyülés szent helyén találta. Ne csodálkozzunk azon, hogy indulatba jött és kiűzte a templomi vásározókat. (Vö.Jn.2/13-25.) De ma vajon hány helyről kergetné ki hasonló vehemenciával az álszent, képmutatók tömegét…
Az ember, aki csak a külsőre figyel, könnyen megtéveszthető. A jámbor jeruzsálemi zarándok is megbízott a kereskedő „vallásos szolgálatában”, aki viszont minden további nélkül becsapta őt. Azonban Jézus átlátott rajta, ahogy rajtunk is átlát. Ám – velünk ellentétben - nemcsak a rosszat, a botrányosat veszi észre, látja a szeretetlenség, az igazságtalanság lelkünkben hordozott sebeit is. Tökéletesen ismeri a hatalmast, ahogy a kicsit is. Nem szorul rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről - ezért bátran ráhagyatkozhatunk, követhetjük tanítását… (Nála nem szócsavaráson, ügyeskedésen és befolyáson múlik az igazunk!)
Jézus megtisztította a templomot. Böjt ideje különösen is a tisztulás időszaka. Testünk a Lélek temploma, s ha nem űzzünk ki belőle mindent, ami szentségtelen, ami gyalázatos… - mérgezzük magunk körül a légkört templomon belül, s kívül – vajon különbek vagyunk-e, mint korunk gyűlöletet és ellenségeskedést szító kufárjai…