„Ez az én parancsom: szeressétek egymást!” (Jn.15/17.)
„Ó, hol van, mondd, a szeretet? / Testvér a testvért miért bántja meg? / Anya nem érti meg gyermekét, / az ember miért tépi egy másik ember álmát szét?” – tette fel a kérdéseket Sillye Jenő – a magyar evangelizációs zene – megalapítója első dalában, több mint ötven évvel ezelőtt. A szeretetlenség okozta sebeket látva, a gyűlölködés és ellenségeskedés korában is feltehetjük ugyanezeket a kérdéseket.
A rosszindulat tövisei naponta felsebzik lelkünket. Töviseket növeszt bennünk a keserűség, közöny, irigység, meg nem értettség, hitetlenség, kiábrándultság, a mindennapok hiábavalósága... Egy idő után aztán ezek a tövisek olyannyira hozzánk nőnek, hogy nemegyszer a bennünket szeretőknek, a szívünkhöz közel állóknak is – minden szándékunk ellenére – fájdalmat okozunk.
A szeretet ott kezdődik, ahol véget ér az önzés, amikor félre teszem a magam igazát. Fájdalmas tapasztalásunk, hogy a világban könnyebb a gyűlölet lángjait felszítani, semmint a kiengesztelődés és békesség magvait elhinteni. Vajon miért esik jobban becsmérelni, rosszhírét kelteni a másiknak, mint elismerni az érdemeit, s örülni sikerének? Az ilyen és hasonló kérdésekre a válasz – erkölcsi lerongyolódásunk mellett - az emberi kicsinyességben és végtelen önzésben keresendő. Igaz, egyetlen kor sem bővelkedett szeretetteljes légkörben. Jézus nem véletlenül „kötelezte” övéit szeretetre…
Többen azt gondolják, hogy a szeretet egy olyan általános „adu ász”, melyre hivatkozva szinte mindent el lehet érni. S ha valahol falakba vagy visszautasításba ütköznek, rögtön szeretetlenségre hivatkoznak. Pedig az igaz és helyesen alkalmazott (megélt) szeretet ismeri a „nem” fogalmát is. A szeretet gyakorlásának egyik alapvető titka az „igenek” és a „nemek” közötti helyes arány megtalálásban rejlik.
Jézus azt kívánja tőlünk, hogy egészen új módon gondolkodjunk a szeretetről. Az önzéstől megtisztított, a legvégsőkig kitartó, mindenre kész, szolgáló és visszavonhatatlan szeretet példáját saját életével mutatta meg. Nekünk sem lehet nagyon más választásunk, ugyanis csak ez a szeretet képes emberivé formálni és élhetővé tenni körülöttünk a világot…