„Vegyétek a Szentlelket.” (Jn.20/22.)
Vígasztalan hideg eső mossa a szebb reményű májusi napokat. A nyarat idéző napsugaras órák egyik pillanatról a másikra váltottak „őszre”. Igaz, mostanság bármikor ismét nyakunkba ömölhet a napsárga fényözön. De hiába ingadozik a hőmérséklet, a zivatarokban is kecsesen hajladozó rózsabokrok szárain ülő kemény zöld gömböcskék felfeslenek, és egymás után fodrosulnak elő a bíborpiros vagy éppen fehér sziromcsodák. Egyik szebb, mint a másik. Ezek a rózsák pünkösd hírnökei, az újjászületés és lelkes átalakulás szimbólumai…
            Jézus pontosan ismeri gyengeségeinket, emberlétünk buktatóit. Ezért nem csak küldte tanítványait a világba, de erősséget, közbenjárót is ígért számukra, amikor áldozócsütörtökön elbúcsúzott, s emberként eltávozott, hogy attól kezdve Istenként legyen jelen közöttünk.
A húsvét utáni ötvenedik napon a Szentlélek eljövetelére és születésére emlékezik az Egyház. A süvítő szél vagy a simogató szellő egyaránt Istent és az Ő Lelkét jeleníti meg. A legnagyobb viharban tett tanúságot a Szentlélek az induló Egyház mellett. 
Mintha időnek előtte elfáradnánk, mintha igyekezetünk hiábavaló erőfeszítésnek bizonyulna. Elszürkül az ember. Elszürkít a kor lélektelenségre kárhoztatva. A közélet visszásságai a szüntelen és nemtelen politikai csatározások, a szolgáló alázat nélküli elsőségre törekvések - gátlástalan szemfényvesztés vesz bennünket körül. Bizony szükségünk lenne frissességre, lendületre, tisztító és gyógyító tűzre egyaránt. Erő kell, bátor szív és tiszta szó, hogy a szürkébb napokon, a fénytelen utakon is lobogjon a lélek.
A hívő ember bizonyságát Istenbe helyezi, minden mást erre épít. Hiszen a csak önmagában bízó ember előbb-utóbb elbizakodottá válik…
A Lélek ott fú, ahol akar: sokszor kiszámíthatatlan módon. Egy biztos, csak összefogással, egyetértésben boldogulhatunk. Alakít bennünket Lelkével az Úr, felkészít, hogy megtalálhassuk rendelt helyünket a világban. A pünkösdi kegyelemmel talán mi is megérthetjük egymást, megláthatjuk a lényeget, s ajkunkon újra szívünkből fakadóan őszinte lehet a szó. Adja Isten, hogy ébredjen bennünk is olyan elszántság és hit, mely ismét képes lesz megváltoztatni a világot…