Így május végén, különösen faluhelyen tapasztalhatja meg az ember a lelket simogató, békességes napokat, amikor a bodza- és akácvirág bódító illata kavarog a frissen vágott fű, vagy már a behordásra váró első széna illatával, miközben a madarak harsány kórusa köszönti vagy éppen búcsúztatja a napot. Ez az idill képes csitítani lelkünk háborgó tengerét, adhat enyhet bánatunkra. A világ zordságát, a mindennapok tövises ösvényeit – bármennyire is szeretnénk – egyikünk sem tudja „karcolásmentesen” túlélni…
            Jézus szeretné békességre hangolni a lelkünket. Szeretné, ha megértenénk és helyesen értenénk az ő tanítását. Mások számára általunk akar megnyilvánulni. Ugyanakkor elsősorban fizikai jelenlétünk során tudjuk egymást igazán gazdagítani. Az együtt töltött idő élményei jelentik a jövő számára az alapot. Jézus „velünk lakása” adhat reményt és kitartást kétségeink során vagy éppen életünk határhelyzeteiben.
            A Máté-evangélium utolsó soraiban megfogalmazott híres missziós parancs („Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet…”- 28/19.), nem csak a tanítványok szűkebb köréhez intézett kérés volt, hanem ebből a küldetésből keresztsége révén, hivatásának mértéke szerint – a mai napig - részesedik minden egyes Krisztus-hívő...
            A mindennapi életben való becsületes helytállás valamennyiünk lelkiismereti kötelessége. A csendes példaadás mindig hitelesebb, vonzóbb, mint a látványosan harsogó, tartalom nélküli, teátrális „tanúságtevés”. Nem kell mindig fennkölt szavakkal hirdetni meggyőződésünket, keresztény elköteleződésünket, viszont ha kérdeznek, illetve közös sorunkat hosszútávon meghatározó döntéseinkben, kötelesek vagyunk határozott állásfoglalással tanúságot tenni krisztusi értékeink mellett.
            Egy szétesett társadalomban különösen is fontos, hogy a benne élő keresztények tanúságtétele minden ember számára erkölcsi viszonyítási alapot, helyes irányt mutasson, és valamiféle összetartó erőt jelentsen.
Minden egyes napon, ígéretéhez híven, jelen van közöttünk az Úr: családtagunk, gyermekünk, diákunk, munkatársunk… hordozhatja számunkra; a templom hűvös csendjében, de az is lehet, hogy a természet harmóniája és szépsége által szólít meg bennünket…