„Vegyétek, ez az én testem.” (Mk.24/23.)
A katolikus egyház hazánkban vasárnap üli Úrnapját, amikor a Szent Kenyérben, azaz az Oltáriszentségben megtestesülő Úr Krisztust ünnepélyes körmenetben viszi a templom falain kívülre. A négy égtájat szimbolizáló, zöld ágakból készített sátornál esdi a hívő nép az értünk önmagát feláldozó Krisztus kegyelmes áldását az egész teremtett világra…
Mintha időnként elfáradna bennünk a kegyelem, mintha szavaink mögül kikopnának a hitelt adó cselekedetek. Tesszük dolgainkat látszólagos rendben. Hogy belül mi van? – gyakran ügyet sem vetünk rá. Mérgezzük magunkat, mérgezzük egymást. A megannyi gyarlósággal, nyavalyával fertőzött testben, mint szomorú börtönben, vergődik a lélek. Beteg világban, torz elképzelések, hamis istenek nyomába loholunk, s amikor egyiket-másikat végre sikerül utolérnünk, megint csak arra eszmélünk, hogy ismét a hiányérzet dörömböl bennünk. Tovább éhezünk. Megmagyarázhatatlan módon és erővel tör fel lényünk legmélyéről ez a szomj és ez az éhség, amit semmiféle étel nem csillapít…
Jézus pontosan tudta, hogy lehetetlen úgy boldogságról beszélni, miközben üres az emberek gyomra. Tudta, milyen nyomorult állapot a testi éhség, de mégsem csak a testről gondoskodott. Később, amikor saját testéről, mint kenyérről beszélt, az örök életet jelentő lehetőséget tárta követői elé. Olyan romlatlan ételről és életről szólt, mely belőle fakad, mely képes önmaga korlátai fölé emelni az embert. Ugyanis bármennyire is szeretjük egymást, nem tudjuk átlépni személyiségünk határait, amelyek néha útjába állhatnak a teljes életnek. Arra sem futja bogárnyi erőnkből, hogy szívünk szeretetét mindenkire kiárasszuk. Egyedül csak Isten olyan hatalmas és gazdag adakozó, aki megtehet ilyesmit. Ez mutatkozik meg az áldozatunkká, majd kenyerünkké alázkodó Istenfiú esetében.
Erre szeretné a figyelmünket iránytani a szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő ötvenkettedik Eucharisztikus Kongresszus is. Hiszen hívő katolikus és egyháza életének forrása és csúcsa a Szent Kenyér, azaz az Eucharisztia. Mindez pedig a hitüket gyakorlókon keresztül egy egész társadalom erőforrása is lehet…