„Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” (Mk.6/4.)
Jézus ajkáról hangzott el ez a mára szállóigévé vált mondás, amikor gyermek- és ifjú éveinek színhelyére látogatott, s az értetlenkedés vette körül. Názáreti hallgatósága „leragadt” a származását firtató kérdésnél és így aztán oda sem figyelt tanításának tartalmára. „Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.” (Vö.Mk.6/1-6.)
            Hányszor vagyunk kénytelenek megtapasztalni mi is, hogy éppen saját közösségünkre, családunkra vagyunk – bizonyos értelemben – a legcsekélyebb hatással. Ismerjük a régi magyar mondást, miszerint cipésznek lukas a cipőtalpa, tetőfedőnek a háza teteje, szabónak a nadrágja, a tanítónak pedig neveletlen a gyereke... Még manapság is hordozhat némi igazságot ez a megállapítás. Bármily talpraesett, becsületes is legyen valaki, általában könnyebb „idegen földön” az ismeretlenségből előlépve sikereket elérnie, mint éppen övéi körében. (Nagy ritkán azonban előfordul, hogy rácáfol erre a bölcsességre a valóság.)
Lehet kicsinyesség vagy féltékenység az ok, de Jézus földi működése óta nem sokat változott a helyzet. - A kevésbé tehetséges emberek mindig nehezebben fogadják el a közülük való sikerét, legfőképp akkor, ha közöttük is él. Messziről nemcsak szeretni, de büszkének lenni is könnyebb a másikra…- Valljuk, az ember azért kapta talentumait, hogy – elsősorban a szűkebb környezetében - szolgáljon vele. Ám sohasem „minden áron”, van egy bizonyos határ, amelyen túl nem érdemes szembe menni az árral. Lehet, hogy szomorú szívvel ugyan, de tovább kell lépni. Így cselekedett maga Jézus is. Csodálkozott ugyan az „övéi” közt megtapasztalt hitetlenségen, de ettől még nem „ment el a kedve” az „egésztől”, nem adta fel. Hanem - lehet, hogy szomorú szívvel ugyan, de - elhagyta a várost.
            Talán sokan érzik magukat feleslegesnek, mert esetleg ahol élnek nincsen szükség a munkájukra, Jézus azonban számukra is bátorítást, példát ad. Az esetleges kudarc okai nem mindig bennünk vannak, ha nem találjuk meg elsőre a másokhoz vezető utat. A kitartás mellett legalább annyira fontos annak felismerése, hogy – ha nem is mindig földrajzi értelemben – mikor kell tovább lépnünk...