„Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.” (Mk.6/8.)
Hangos felhőszakadás hoz lélegzetvételnyi enyhületet a forró nyárba. Reménykedünk. Aztán tovább izzik a levegő és ismét menekülünk a mesterségesen hűtött belső terekbe. Újfent csak panaszkodunk a szokatlan (bár évek óta tapasztalt) trópusi klímára. Egészségi állapotunk, közérzetünk függvényében igyekszünk elviselni…
            Bízunk benne, hogy (okos) eszközeinkkel ezen a helyzeten is úrrá tudunk lenni. Elkényelmesedtünk, pontosabban új függőségi viszonyokat alakítottunk ki. Eszközfüggők lettünk. Gyermekeink pedig már ebben a felfogásba nőttek bele. Annyi inger éri őket – miközben fülükre tapasztott telefonhangszóróval igyekeznek kizárni magukat a világból -, hogy nem tudnak mit kezdeni a csenddel, sőt, gondjaik vannak az egydologra összpontosító figyelemmel. Lássuk be, „kütyük” nélkül képtelenek vagyunk akár egy lépést is tenni… 
            Jézus eszköztelenségre „kárhoztatja” tanítványait, amikor, amolyan „próbatanításra” küldi őket. Csak a Lélek erejére és a személyiségen átsugárzó mély meggyőződésre támaszkodhatnak, mely hitelt ad a kimondott szavaknak és képes magával ragadni az embert. Az apostolok „nincstelenségükben” tették a legtöbbet: bűnbánatot hirdettek, ördögöt űztek és betegeket gyógyítottak. (Vö.Mk.6/1-13.)
            Néha nekünk is fel kell vállalnunk az eszköztelenség kockázatát. Hinnünk kell, hogy nem minden esetben autónk, telefonunk márkája határozza meg értékünket és helyünket a világban. Hogy az igazán tragikus dolog nem az, ha lemerül a telefon és otthon maradt a töltő…
            Jóllehet, rengeteg technikai bravúr, (okos) találmány áll a rendelkezésünkre, mégis, az elmagányosodás korát éljük. Akár iskolát is csinálhatunk személyes jelenlét nélkül a pandémia idején, „kipipálhatunk” dolgokat, valójában mégis szegényebbek lettünk…
            Legalább a nyári pihenés idejére igyekezzünk függetleníteni, felszabadítani magunkat a huszonegyedik század béklyói alól. Legyünk bátrak és vállaljuk fel az eszköztelenség kockázatát, s ahogy egykor az apostolok, hagyatkozzunk a Lélek és a személyiségen átsugárzó meggyőződés erejére…