„Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” (Mk.6/31.)
Az apostolok a „próbatanítás” után visszatértek Jézushoz. Fáradtan ugyan, de lelkesen mesélték el a velük történteket. Látva kimerültségüket, az Úr így szólt hozzájuk: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Csónakba szálltak hát és egy csendes helyre eveztek. A nép azonban felfedezte szándékukat és lelkesen követte őket a parton. Mire kikötöttek már nagy tömeg várta Jézust. Amikor meglátta a sokaságot, „megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” (Vö.Mk.6/30-34.)
            Időnként elfáradunk. A jól végzett munka öröméhez hozzátartozik ez is. Azonban a folyamatos fáradság elszürküléshez, majd kimerültséghez vezet. Az ember ereje véges. Még a legnagyobb elszántsággal, szeretettel végzett munkába is belefárad, ha szünet nélkül végzi. De nem érdemes a szerzés beteges hibájába sem esni, hiszen pillanatok alatt az enyészeté lehet minden. A becsületes munkának csak úgy van értelme, ha tud szünetet is tartani az ember. Szükségünk van a pihenésre. Ezt jól tudja Jézus is. Igaz, vannak dolgok, kötelezettségek, melyekből a feltöltődés idején sem léphetünk ki. Ugyanakkor a szeretet és a ragaszkodás még az elcsüggedés idején is képes Istenhez vezetni az embert. Az elszántság pedig előbb-utóbb kiesdi a kegyelmet...
            Sokan panaszkodnak „kiégésre” manapság. Úgy érzik, képtelenek a megújulásra. A gondok szorításában – ha egy pillanatra sem lépünk ki a „mókuskerékből” – felőrlődik az ember. Csupán egy fogaskerék lesz a gépezetben, mely egyszer könyörtelenül összeroppan.
Ugyanakkor Jézus úgy lát bennünket gyöngeségeinkkel együtt, ahogy vagyunk. Erőnkön felül semmit sem kér tőlünk. Tökéletesen tisztában van teherbírásunkkal. Érzi a teljesség utáni vágyakozásunkat is.  „Csupán” szándék kérdése, mikor indulunk el felé? Nincs alkalmatlan pillanat, míg mozdulni tud a lábunk. Igyekezetünk, megtorpanásunk, tehetetlenségünk, kiszolgáltatottságunk, akár fájdalmaink is őszinte sóhajként szállhatnak az Ég felé, melyek felénk fordítják az Úr szívét…
Most, különösen a forró nyár derekán lehet számunkra is időszerű a felszólítás. Ha nem is feltétlenül valamelyik tengerparton, de párnapos csendes nyugalomra mindannyiunknak szüksége van…