„Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.” (Mk.10/42-44.)
A mögöttünk hagyott héten kissé barátságtalanabb arcát mutatta meg az október. Pedig az igazán fagyos hideg még várat magára, így joggal bizakodhatunk a szebb őszi napokban…
            Mindezek ellenére, sajnos a világban folytatódik az üldöztetés, háborúskodás, gyűlölködés, a politikai adok-kapok nemtelen játéka. Végtelen önzés, pénz, hatalom és esztelen fanatizmus teszi egyre elviselhetetlenebbé sokak életét. Szomorú, de vannak, akik ebből a helyzetből is hasznot húznak. Csak ezzel magyarázható, hogy a „világ urai” még mindig hezitálnak és nem kötelezték el magukat határozottan a „jó ügy” érdekében.
Mintha Jézus korunk „világ urairól” és hatalmasságairól szólna a Márk-evangélium idézett szakaszában. Olyan tevékeny szolidaritásról és szolgálatról beszél, ami globálisan még nem tapasztalható meg. Ugyanakkor felhívja követői figyelmét, hogy ne a méltatlan uralkodók, vezetők példáját tartsák szem előtt, hanem közöttük másként legyen: „...aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul adja oda életét sokakért.” (Mk.10/41-45.)
Nem kell túlságosan nagy fantáziával rendelkeznünk, hogy beazonosítsuk a mai szereplőket. Látjuk, hova vezet, amikor a szavak és a tettek, illetve a szándék egymástól elszakadnak. Az evangélium teljesen más gondolkodásmódot tükröz. Jézus személyes példájával tanít arra, hogy az utolsó (vagy a pillanatnyilag népszerűtlen) hely vállalása, az alázatos szolgálat teheti – Isten szemében - első helyre az embert.
Keresztény hívő számára – az esetleges alacsonyabb erkölcsi normákon edzett „világurak” ellenére is – csak a szolgáló elsőségről alkotott krisztusi felfogás lehet a követendő példa. Csak ebben a szellemben van értelme a szebb napokban való bizakodásnak…