„Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános helyeken köszöntik őket, szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.” (Mk.12/38.)
A Jézus korabeli Palesztinában különleges helyet foglaltak el az írástudók. Kétes köztiszteletnek örvendtek és kivételes szerepük volt az írások értelmezésében. Kíméletlenül betartatták, illetve számon kérték a törvényeket. Ugyanakkor az előírások betartásában már korántsem voltak ennyire következetesek. Miközben magukat kikezdhetetlenül „szentnek” hitték és kínosan ügyeltek a törvény betűjének megtartására, addig minden lelkiismeret-furdalás nélkül keserítették meg sokak életét. Mindenki előtt ismert volt ez a sajátos kettősmérce. Jézus többször utalt kétszínűségükre. Óva intette övéit, hogy bármilyen közösségét is vállaljanak velük.
A látszatdolgok előbb-utóbb összeroppannak és könnyen nevetségessé tehetik az embert. Nem kell mindig minden helyzetben a tökéletesség látszatát kelteni. Az összetörtség vagy tanácstalanság nem feltétlen a gyengeség jele: hitelessé is tehet…
Őszinteség és alázat, valamint tudomásul venni, hogy meddig terjed az egyes ember „illetékességi” területe – ez lehet a tisztesség és becsület útja. A nagyotmondás még senkit sem tett naggyá (legalábbis pozitív értelemben nem). Következetesség híján, a tettek mezején hamar elhervadnak a szóvirágok…
Az elsőség önmagában semmit nem ér, ha pusztán a külsőségekért szeretnénk birtokolni, ha csupán az előnyöket tartjuk számon beárnyékolva ezzel a kötelezettségeket. A kiegyensúlyozott lelkiismeret mindenkor megóv a szélsőségektől, megtart a tisztesség és alázat keskeny, de biztos útján. A rendszeres lelkiismeret vizsgálat időben jelzi az esetleges korrekció szükségességét. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, s nem vonja le a konzekvenciákat, az óhatatlanul a belső szürkeség, a csupán látszatdolgok felé halad. Így viszont hosszú távon a felelősségteljesség, végső soron a hitelesség kerül komoly veszélybe.
A bölcs ember okul botlásaiból, igyekszik kétszer nem elkövetni ugyanazt a hibát. Ha viszont erre képtelen, célszerű belátnia, hogy bizonyos feladatokra csak korlátozottan vagy sehogy sem alkalmas. A farizeusok többsége viszont erre mindig is képtelennek bizonyul(t)…