„Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn.18/37b.)
Az igazság nem az egyéni véleménytől, hittől vagy szemponttól, nem vágyainktól, félelmeinktől, nem fajtól vagy a korszellemtől, hanem a léttől, a valóságtól függ – mondja Arisztotelész. Bár csaknem két és félezer éves a megállapítás, folyamatosan gondjaink vannak vele, s csak kevesen mondhatják rendezettnek a hozzá fűződő viszonyukat. Nem véletlenül állította a negyedik század derekán a nagy egyházatya, Szent Ágoston is, hogy az embert az igazsághoz való viszonya teszi igazán emberré…
Mindenki a maga „igazságát” keresi és igyekszik ráerőltetni másokra. A kérdés lehet költői, de sokak életét befolyásolhatja, hogy végül kinek az „igaza” érvényesül…
A hívő ember vallja, hogy a lét teljességét egyedül csak a teremtő Isten birtokolja, így az igazság forrása is csak ő lehet. A világ létező dolgai pedig „rendeltetésüknek” megfelelően részesülnek mindezekből. Isten igazságossága azonban mindig irgalmával együtt van jelen. Ennek legtökéletesebb példáját mutatta meg nekünk Jézus. Nem csak Pilátusnak okozott gondot az igazságra és az irgalmasságra épülő Krisztus-i királyság. A hatalom és a materiális javak bűvkörében élő számára mindez azóta is csak nagyon nehezen vagy sehogyan sem értelmezhető. Hogyan lehetne győztes király, akinek jogar helyett nádszál jutott, korona helyett töviskoszorú ékesítette fejét és aranyos trónus helyett a kereszt alakú gyötrelmes bitót foglalhatta el, s mindenek elé helyezte az irgalmas szeretet erejét…
A győri Káptalandombon áll Lebó Ferenc alkotása a „Mindenki Krisztusa” – a keresztfán függő töviskoszorús Krisztus, amint éppen lehajol a keresztről, mintha egyik kezével át akarná ölelni a reá feltekintő embert. Lelkünkre hullanak a kereszten függő Szeretet Királyának jobb lator felé hangzó könyörületes szavai: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk.23/43.) S a bűneit bánó, testi-lelki sebeinek fájását hordozó ember megbékélve válhat eggyé szenvedő Urával. Lehet az igazság élő tanúja – s reményeink szerint – Krisztus Király igazságának fényétől átragyogva, majdan osztozhat annak örök dicsőségében is…