„Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia előtt.” (Lk.21/36.)
Jelek lesznek a napban – mondja Jézus – a Holdban és a csillagokban, a földön kétségbeesett rettegés a népek között... Az emberek megdermednek a szorongó várakozásban. A világmindenséget összetartó erők pedig megrendülnek… (Vö.Lk.21/25-27.) És mi egyre jobban érezzük ezt a megrendültséget közvetlen környezetünkben is.  Mintha kifordult volna önmagából az emberiség. Tarol a fertőző vírus, nyomában arat a halál. Nemzeteket egymás ellen fordítanak, közben szakadatlan árad a messziről jött emberfolyam… Karanténba zár és kiszolgáltatottá tesz a félelem. S újra csak a múlandóság fagyos leheletét érzi tarkóján az ember…
            Mégis, a legnyomorúságosabb helyzetben születik meg a remény. Éppen akkor, amikor alapjaiban rendülnének meg a dolgok, érezzük, sorsunk fordulópontjához közelít. Mindenen túl, a mélypont után azonban már csak felfelé vezethet az út…
            A novembervégi első hópelyhek a tisztaság ígéretével ajándékoznak meg, a hideg hajnalok rorátés igyekezete pedig reményt ültet majd a szívünkbe. Így advent első vasárnapján ismét útra bátorodhatunk, hogy aztán napról-napra közelebb kerülhessünk vágyott célunk szeretetforrásához.
            Örökzöld koszorúnk fészkében lángra lobbanó első gyertya éberségre int. Nem szabad lankadni, fáradni a szeretetben! Tiszta szándékainkat és szelíd igyekezeteinket megáldja az Isten és örömteli beteljesedésre segíti, ha nem is mindig úgy, ahogyan azt korábban elképzeltük.
            Adventi napjaink önmagunkhoz, Istenhez és egymáshoz is közelebb vihetnek. A vészterhes idők pedig megedzik és alázatossá teszik az embert. Vigyázzuk és óvjuk lelkünk adventi lángját, lássuk meg a pislákoló, riadt mécsest egymás szemében!
            Értsük meg a jeleket! De ne féljünk, hiszen Jézus mondja: „Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett megváltástok.” (Lk.21/28.) Induljunk virrasztó, imádságos lélekkel, reménnyel, békességgel a kiengesztelődött szív szeretetével a jelek nyomán, hogy adventi utunk végén boldog-nyugodt lélekkel állhassunk meg a Betlehemben született Emberfia előtt…