„A nép feszülten várakozott.” (Lk.3/15.)
Megérkezett a tél. A nedvesen hulló szapora pelyhek pillanatok alatt fehér ruhába öltöztettek mindent. Mintha puha vattába csomagolták volna a házakat, fákat, bokrokat, autókat… Egy időre eltompultak a neszek is. Ünnepélyes tisztaságot, megnyugvást sugárzott a varázslatos hófehér. Fehér szőnyegen kanyargott az országút szalagja is, amíg a járművek piszkos kásává nem zúzták, ami aztán hajnalra kopogós jégpáncéllá alakult…
            Várakozásunk felénél járva, az ég próbál bennünket ünnepélyességre hangolni, s talán fokozni a várakozás izgalmát. Az egyre szürkébb téli napokat, amikor a sötétség igyekszik eluralni a fogyó idő nagyobb részét, a hó tiszta fehérségének ragyogásával töri meg…
            Egy politikailag sodródó és erkölcsileg az összeomlás szélén táncoló társadalom kiábrándult tömegei özönlöttek ki a közeli városokból a Jordán folyó torkolatvidékére a bűnbánat keresztségét hirdető prófétához, Keresztelő Jánoshoz. Mert megsejtették általa a napi kicsinyeskedéseken, torzsalkodásokon túlmutató sokkal mélyebb valóságot. Szavai nyomán feszült várakozás kezdett eluralkodni bennük. Már-már kézzelfogható közelségbe került az eljövendő Messiás. A feszültség azonban nem tüntetéseket, felkeléseket, elégedetlenséget, még kevésbé háborúkat szült, hanem tömeges megtérésekhez vezetett - sorban álltak, hogy a bűnbánat jeléül alámerítkezzenek…
            Advent napjai múlnak. Közösségeinkben a feszültség is nőttön nő. Keményen próbára tétetünk: soha nem látott módon gúnyolják ki alapértékeinket, gyalázzák szentjeinket, akarják kiforgatni, meghamisítani ünnepeinket. De az idő egyszer betelik. „Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse” – figyelmeztet János. (Lk.3/17b.)  Még jobb kereszténnyé kellene válnunk. A sok bántásra nem erővel, hanem határozottsággal, hitünk tudatosabb megélésével lehetne válaszolni. A roratés igyekezet és eltökéltség a mindennapok bántásait, feszültségeit képes lelkünk „pozitív energiájává” alakítani.
            Koszorúnk harmadik gyertyalángja a megtisztulás és az örömteli várakozás útját igyekszik megvilágítani előttünk…